Istennel egyedül

A munkától fáradt két kezed
Amikor már este megpihen,
Amikor már lassan megtisztul
A világ zajától a lelked,
A szíved is egyre csendesül,
Maradj az Istennel egyedül!

Ha földi kísértés vesz körül,
És érzed, gyenge vagy megállni,
Szívedből szeretnéd a sátánt,
A vétket örökre kizárni,
S a lelked a bűntől menekül:
Maradj az Istennel egyedül!

Ha nehéz a kereszt, mit hordasz,
Ha nincs már erőd, és nincs hited,
Ha csordultig tele bánattal
És keserűséggel a szíved,
S az élet terhe rád nehezül:
Maradj az Istennel egyedül!

S ha minden elhagy is, te ne félj!
A magány, az mindig jó barát, -
A csendben hallod meg legjobban
Az Isten hívő szavát, szózatát.
És sohasem leszel egyedül,
Ha Istennel maradsz - egyedül!