Nyílformáju kicsi tábla jelzi: 700 méterre Waldkapelle, azaz erdei kápolna áll.  Egymásba szaladó ösvények útvesztőjében, kicsi domboldalra hajlik egy szerény zsindelyes házikó.  Üveges ajtószárny előtt két kis térdeplő, rajtuk párnácska.  Megérint ez a figyelmesség, ez a mindenkinek szóló finom szeretet....jó érzések sűrüsödnek bennem....a szentély belseje  felé két égő  gyertya, bent a kápolna mélyén Lourdes-i  barlangban a Szűzanya szobra, köpenye szélén kedves aranycsík fut végig, arcát bizakodóan fölemeli.... és bátorítja, erősíti az idelátogató népét.

Lám meg tudta szelidíteni az erdőlakó germánokat és összemosta a Rajna-limes frankjait a jolyón túli barbárokkal!

Ez Mária szelid csodája: útvesztők mentén, nagy rónaságok keresztútjain, örvénylő tengervizek szküllái és kharübdiszei között - bizalomra int.

A legnehezebb helyeken is, magányban, ahol csak az erősek járnak - egyszer csak föltűnik az erőtlen, a maga is Gyönge, s jelzi - a szülés és halálba-siratás tapasztalatán és próbatételén túl - hogy erejét Istentől veszi, életfosztott Fiától.  Beléje kapaszkodik, mint bárki más, de mégis, az egyedüli  Anya eltéphetetlen kötelékével.  És áll, hűségesen és megbízhatóan  helyén marad, mutatva minden arra járónak a szeretet e csodátlan és örök megmaradását. Körös - körül szálfákba gyűrűzött évek százai - ezrei  és  földbe málló tobozkák emlékeznek erre a szelid, nesztelen csodára.