Elhagyatva

Hogyha élted útján elhagyott mindenki,
hogyha könnyeidet nem törli le senki,
hogyha már nincs társad ezen a világon,
hogyha már nincs olyan, aki melléd álljon,
hogyha már úgy érzed, mindent elvesztettél,
eltűnt minden célod, amit úgy kerestél.
Hogyha már nincs ami, mosolyra fakasszon,
hogyha nem találod, ami nyugtot adjon,
s lelkednek nincs csendje, csak nagy zűr zavarja,
arcod a fájdalom éles könnye marja.
Hogyha szíved húrját, a zúgó szél rázza,
s lelked a bánatnak sötét óceánja,
hogyha úgy érzed, hogy élted összeroppan,
szíved a sebektől, tán utolsót dobban.
Ne dobd el reményed, utolsó zöld ágad,
még mindig marad egy, igaz hű Barátod.
Hogyha Ő áll melléd, a hullámok szűnnek,
s egedről a felhők, gyorsan elrepülnek.
Eltűnik a szélvész, vihar orgonája,
s megpihen a gálya, tépett vitorlája.
Utolsó könnycseppek, némán legördülnek,
lelked fájdalmai, lassan csendesülnek.
S úgy érzed, éltednek már ismét van célja,
van Aki szívedet féltse, hazahívja.
Van, ki simogasson, van, Aki szeressen,
Kinek szelíd szava, a füledbe csengjen.
Gyermekem, hogyha itt mindent elvesztettél,
ha előre mentek, akiket szerettél.
Hogyha úgy érezed, most már egyedül vagy,
van még egy Valaki, aki árván nem hagy.
Van még egy Valaki, kihez odafuthatsz,
van még egy valaki, Akit átkarolhatsz.
Van még egy Valaki, akit megölelhetsz,
Akitől igazi békességet nyerhetsz.
Tudod testvér ki az? Ki a te Barátod?
Menj a Golgotára, ott majd megtalálod!