Mikor jössz,

szellő se  mozdul, fűszál se rezdül,

úgy suhansz át a mindenség felett,

hogy senki meg nem láthat Tégedet,

csak az én szívem  a végállomás

érzi csupán,, hogy megérkeztél.

Mikor  szólsz,

villám se csattan, felhő se dördül,

hangod halkabb, mint levélmoccanás,

mint néma éjben holdfénysuhanás,

csak az én fülem

rezdül  meg szavad érintésére.

Ahol laksz,

lépcső se reccsen, ajtó se nyílik,

oly észrevétlen a jelenléted,

hogy a látnok se láthat meg Téged,

csak lelkem mélyén ébred fel a hit,

ha vonzásodba belekerülök.

Szent Lélek,

Te titkolózhatsz, el is rejtőzhetsz az elől,

aki nem ismer Téged,

hiszen  csak láng volt  a  testtéléted,

de  én bárhol  jársz,  rádismerek,

mert izzó fényed lángragyújt engem !