Az életünk egy nagy varázs, káprázatos világ.

Csak szívünk tudja, mi igaz, s hol a boldogság. 

A látszat mindenkit becsap, a felszín csillogás,

de lelkünk mélye mindent ért, ott nincsen ámítás.

Rejtőzik valahol bennünk, az igaz szeretet.  

Onnan őrizőn figyel ránk, a lelkiismeret. 

A szívünk tudja válaszunk, így minden egyszerű.  

A kérdésünkre megoldás van, mindig gyönyörű.  

Amikor lelkünk oly szegény, az mindent befogad,

csak a vágy teli szívünk remél újabb álmokat. 

Akinek vannak álmai azt élteti a remény,

Legyünk örökkön álmodók, az idők tengerén.

Körülöttünk zakatol az élet.  

A vonatomon láttalak már téged.

Én sem tudom meddig szól a jegyem,

s meddig leszel az utastársam nekem. 

Csomagodban az emlékek gyűlnek.  

A szép dolgok, a rosszal elvegyülnek. 

Rajtad áll,  melyikből cipelsz többet,

milyen emlékek maradnak mögötted! 

Mit kapnak tőled majd az utastársak,

ha leszállsz vajon majd újra visszavárnak? 

Úgy élj, hogy minden állomáson,

Valaki Téged is a vonatnál már várjon.