Van egy hivatás... Egy különös hivatás. Olyan, ami nem lehet bárkié.

Míg orvos, csillagász, művész, tanár... bárki lehet, addig ez a hivatás nem lehet mindannyiunké.

Anya csak Nő lehet. Ez az ő kiváltsága. Az ő hivatása.
A legszebb és legnehezebb.
A legnehezebb, hiszen olyan hivatás, amely sosem ad szabadságot, soha nem enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet, odaadást kér, vár, követel.
Ám mégis szép.

Mert csak ő ismeri a titkot. Az anyai szív titkát.
Hogy miként válik egy új élet önálló emberré.

Mert csak ő ismeri a titkot, hogy milyen áldozatokat hozott meg érte.

Mert ő adhatja a legtöbbet az új életnek.
Ő adhatja a legtöbbet önmagából, ő adhatja a legtöbbet szeretetéből.
És ennek a hivatásnak a gyümölcse egy új ember.

Akinek fejlődését, gyarapodását, emberré válását nap, mint nap aggódva figyeli, segíti. Sokszor lemondások árán.
Akinek sikerét büszkén, boldog szívvel figyeli a háttérből. Csendben, szerényen meghúzódva. Önmagát látja gyermekében.

És a gyermek erről mit sem tud…
Mit sem tud mindarról a sok-sok áldozatról, amit az anya érte hoz.
Csak egyet tud.

Egyet érez. A szeretetét. És ez a legfontosabb…
Az anyai szív.

Csókold meg édes anyukádat százszor,
Szorítsd kezét jól, bárhová vezet,
Szívből szeretnek téged talán máshol,
Legjobban mégis anyukád szeret.

Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során. Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok.