Áldott jó Istenem!

Megköszönöm Neked azt a nagy kegyelmet,
azt a szeretetet, amivel tartottad kicsiny életemet.

Őszbe fordult az év, hullnak a virágok.
Hervadnak a szívemben  a megálmodott álmok.

Vágyakat söpörget  bennem az őszi szél,
szétszórja, elfújja: a vágy csak ennyit ér.

Ami mögöttem van, hadd legyen kár, szemét,
Ami előttem van: legyen minden Tiéd!

Kegyelmed boruljon utam hajlatára,
a nappalaimra és az éjszakámra.

Havas téli napon melegítsen Igéd,
a téli csend bennem bontsa ki szépségét.

Szenvedélyes hittel úgy várjam a tavaszt,
hogy a lelkem fáján virágot bontson az.

És gyümölcstermő nyár jöjjön életembe:
és a Te nagy Neved szenteltessék benne.

/Páskulyné K.Erzsébet/