A mélységből kiáltok hozzád, hallgasd meg Uram.
Taníts engem, hogy kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben,
S hogyan kell örülni a megérdemelt könnyben.
Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam,
S az alázatosság színtelenségét okosan csillogtassam.
Taníts meg, hogy hogyan kell a gyengékhez lehajolni,
S hogyan a féktelen erővel szemben egyenesen állni.
Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet,
S alázatosan megadjam magam a léleknek.

Imádság

Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én istenem hallgass meg engemet.

Hozzád megy szívem és ajkam dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.

A népekkel ha haragod vagyon,
A magyarra ne haragudj nagyon.

Ne haragudj rá, bűnét ne keresd,
Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd.

Szeresd, vigyázz rá istenem, atyám,
El ne vesszen a sötét éjszakán.

Mert itt a népek nem tudják, mit ér,
Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,

Hogy nem szokott senkit se bántani,
Lassú dallal szeretne szántani.

Minden Magyarok imája

Mi Atyánk, ki vezettél minket végtelen földeken keresztül Hunniába, ki több, mint ezer éve vigyázol ránk a történelem viharai közepette, ki a legnagyobb vészekben sem engedted elveszni a Magyar nevet.
Ki a mennyekben vagy, és onnan követed vigyázó tekinteteddel szeretett népedet. Szenteltessék meg a Te neved, hogy még élhetünk, mi Magyarok magyarként élhetünk.

Jöjjön el a Te országod, és benne adj nekünk végre békét és megbecsülést.

Wass Albert: A magyar nemzet hét parancsolata

Az Úristen kegyelméből nincsen veszedelem a megmaradás lehetősége nélkül. Ha fölismerjük a veszedelmet, és él bennünk az akarat, hogy segítsünk magunkon, az Úr is velünk lesz! S ha már egyebet vénségemnél fogva nem is tehetek: szavakba foglalhatom a törvényt, mely részben minden nemzetre egyformán vonatkozik, de különösképpen a magyarra. És elnevezhetem ezt a törvényt a magyar nemzet hét parancsolatának:

1.

A mai napon járuljunk a Szűzanyához mély hódolattal.  A  nehéz   órákban, amikor a hit lámpása kialvóban van és hideg, száraz, kietlen közöny üli meg a lelkünket -

fohászkodjunk hozzá, hogy öntsön olajat a hit és imádság pislákoló lámpásába !

Örülj, vígadj, tisztaságban kivirágzott anyaság,

Kit körülvesz mennyországban az angyali sokaság

Mária, mi  Anyánk, Mennyei pátrónánk,

Bűnösökre nézz le ránk !

Örvendezzél, Isten anyja, boldogságos Asszonyság

Mert téged megkoronáz a teljes Szentháromság.

Ahogy a holdsugár világít az éjben,
Úgy ragyog a szeretet az ember szívében.
Ez a fény vagy bennem,
Barátságod csillaga csillog a lelkemben.
Szereteted melenget, mint puha takaró,
Tévelygéseimben Te vagy útmutató.
Fájó sebeimre, mit mások feltéptek,
Hűs kezed simogatása hozza meg az enyhet.
Sóhajaim elcsitítod, könnyem felszárítod,
Bánatos arcomra is mosolyt csal mosolyod.
Köszönöm, hogy barátom vagy
Segítőm, ha baj van,
Hagyd, hogy fényem, - mit te gyújtottál,
Áldásként rád szórjam...

Ha kisbabád vagyok – érints meg!
Szükségem van az érintésedre, úgy ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretetet ad.

Ha gyermeked vagyok – érints meg!
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjtpuszid édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.

Világ Győzedelmes Királynéja, Édesanyánk kegyes Szűz!

Kész már az ékes koszorú, Mit néped fejedre tűz.

Árva nemzet fonta néked, Kívüled nincs támasza.

Zárd be védő karjaidba Nagyhatalmú Szűzanya.

Öröm kevés jutott nékünk, Keserű a kenyerünk.

Fájó panasz, kínzó sóhaj, Bús gyötrelmes életünk.

Örvendező Szűz Mária, Mosolyt küldjél mireánk,

Oszlik az éj, hajnal hasad, Fényben úszik szép hazánk.

Fiad keresztje tövében Vért hullattál könnyezve.

Bús fájdalom a lelkedet, Szíved hét tőr vérezte.

Ó fájdalmas Szűz Mária, Vérző szíved harmata

Hulljon a kereszt tövére A veled síró magyarra.

Köszönjük Tenéked, Istenünk, hogy élünk!
Hogy annyi vész után Te vagy menedékünk.
Nem is lehet nagyobb boldogságunk nekünk,
Minthogy velünk járva vigyázod életünk.

Milyen nagy kegyelem, hogy ily jó vagy hozzánk,
Hogy a baj idején felénk fordul orcád.
Megadod áldásod, a napi kenyerünk,
Megáldod a munkás, kérges két tenyerünk...

Megáldod a vetést, hogy nőjön kalászba.
Benned veti hitét az özvegy és árva.
Benned hisz a szegény, megalázva magát,
Néked ragyogtatja az éj sok csillagát.

Boldogan mondjuk el és dicsérünk Téged:
Nyugodt az életünk, Lelked megbékéltet.
Miért is csüggednénk, inkább hálát adunk
Hisz Véled a rossztól csak megszabadulunk.

Nem jöhet oly veszély, hogy ne segíts rajtunk,
Ne is maradjon hát soha néma ajkunk.
Hirdessük szerteszét: csodás, szent reménység,
Hogyha Benned hiszünk, eloszlik a kétség.

Csak a hit marad meg s a szeretet éltet,
Mely nélkül sohasem láthatunk meg Téged.
Köszönjük, ó, Urunk, hogy reánk gondolva
Eljuttatsz egykoron dicső országodba!

Fel, fel ti boldogok, akik hisztek Benne!
Ne legyen közöttünk, ki hálás ne lenne!
Mert irgalma örök, megtartása csodás,
Zengjük mindnyájan ma a hála himnuszát!