Igazság

Aki azt mondja Neked, hogy a rossznak győzelme lehet a jó fölött, az vak. Legyőzheti-e a felhő a napot? A sötétség a világosságot? A tél a tavaszt?

A győzelmet azonban ne téveszd össze a sikerrel. A felhőnek sikerül magát a nap és a föld közé tolnia. De legyőzte-e vajon a napot ezzel?

S ha igazságról beszélsz, akkor is vigyázz. Ne a magad egyéni érdekét vagy egy csoport érdekét nevezzed igazságnak. Érdek annyi van, ahány ember a földön.

Élt régen egy szelíd alázatos Király,
békét hirdetett hol, dúlt a harag, viszály.
Sokszor csak az utalt, királyi voltára,
ha csoda ment végbe, hatalmas szavára!
Áldott Szent Nevére, hányszor hoztunk szégyent,
nem hallgattunk rá, ha követésre kérlelt.
Amíg javunkra tett, addig követtük Őt,
szegények Barátját, a csodákat, tevőt.
Lába elé, hálánk virágesője hullt,
midőn szamárháton, a városba vonult.

Elhagyatva

Hogyha élted útján elhagyott mindenki,
hogyha könnyeidet nem törli le senki,
hogyha már nincs társad ezen a világon,
hogyha már nincs olyan, aki melléd álljon,
hogyha már úgy érzed, mindent elvesztettél,
eltűnt minden célod, amit úgy kerestél.
Hogyha már nincs ami, mosolyra fakasszon,
hogyha nem találod, ami nyugtot adjon,
s lelkednek nincs csendje, csak nagy zűr zavarja,
arcod a fájdalom éles könnye marja.

.

.
„Aki kinyitja szívét Krisztus számára, az nemcsak a saját létének titkát fogja megérteni, hanem saját hivatásának titkát is, és a kegyelem csodálatos gyümölcseit fogja teremni. Ezek közül az első az életszentségben való növekedés azon a szellemi úton, amely a keresztség ajándékával kezdődik, és a tökéletes szeretet teljes kibontakozásához vezet. Ha a keresztény ember feltétel nélkül éli az Evangéliumot, akkor mindig képes lesz arra, hogy úgy szeressen, mint Krisztus, és megszívlelje az intelmeit:

„Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48).

10 törvény a lelki nyugalom eléréséhez:

1. Ma megkísérlem átélni a napot, hogy nem akarom egyszerre megoldani életem minden problémáját.
2. Ma igen nagy figyelmet fordítok fellépésemre: senkit sem bírálok, sőt arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak, vagy kijavítsak, csak magamat.
3. Boldog leszek a tudatban, hogy boldogságra születtem, nemcsak a másvilági, hanem az evilági boldogságra is.
4. Ma alkalmazkodom a körülményekhez, anélkül, hogy a körülmények alkalmazkodjanak az én kívánságomhoz.

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem?
Reszketni, remegni AZ Olajfa-kertben?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben?
Az ostorozásnál eltakarnál engem?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik?

Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél

Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, – és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek … , ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyöruséges és szörnyu szemek,
Oly ismerosek, s oly idegenek …
Ez az ács-muhely … ezek a forgácsok …
Mit tehettem érte?

Cserniczky Gábor

(Reviczky Gyula)

Állok merengve, hosszan, áhitattal:
Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én;
Álmomban éjjel, elmélkedve nappal
Kerestem arczát; végre föllelém.
Mit a halandó gyönge ismerettel,
Töprengve, könyvekből meg nem tanúl:
Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,
Lángelméd érzi öntudatlanúl.

Az örök eszmét sejtem itt, e vásznon,
S világrendünk hány bús kérdőjelét!
A két kezet, mely áld, kötözve látom,
Hallom a csőcselek »feszítsd meg«-ét.