Isten nem fából, és kőből
épült házakban van,
hanem az emberek szívében,
azért, hogy reményt adjon,
fényt hozzon a sötétben.
Isten nem egy személy,
ki a felhők tetején csücsül,
hanem reménysugár a bajban,
hit a segítségben, itt belül.

 Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is, de megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azt a jót, ami tegnap történt veled. De észrevettem nagyon elfoglalt voltál.

Egyszer egy ideig várnod kellett, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de te e helyett a telefonhoz rohantál, és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat.

A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. Biztosan várt már engem - szólt.
„Nem, kicsoda ön?"
„Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap. „Amikor megláttam az üres széket, azt gondoltam, biztosan tudta, hogy jövök."

„Ja, igen, a szék" - szólt az ágyhoz kötött beteg.

 William Blake

A MÁSOK BÁNATA

Láthatok búsulni mást
S ne érezném bánatát?
Láthatok-e szenvedőt,
Hogy ne vigasztaljam őt?

Látva könnyet más szemén,
Bánatát ne osszam én?
Apa síró kisfiát
Nézze, s bú ne járja át?

Ülhet némán egy anya,

Míg szorong, sír magzata?
Nem, nem, ó, ez nem lehet,
Ez nem eshet soha meg.

S ki mosolyt hint, merre jár,
Hallva, hogy egy csöpp madár
Bútól, gondtól sujtva zeng,
S egy kisded kínban mint eseng:

Nem ül fészkéhez talán,
S enyhít szíve bánatán?

Mindig csodáltam hidakat,

amelyek folyókon,

mélységeken átívelnek...

Istenem? Engedd, hogy ilyen

híd legyek én is,

amely összeköti a távolságot,

a partokat, az embereket,

a szétszakadt kötelékeket

és a Hozzád vágyakozó szíveket!

"Megfontolandó szavak az öregedésről*

Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.
Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.

Végülis úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék.
Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni.

Az életünk egy nagy varázs, káprázatos világ.

Csak szívünk tudja, mi igaz, s hol a boldogság. 

A látszat mindenkit becsap, a felszín csillogás,

de lelkünk mélye mindent ért, ott nincsen ámítás.

Rejtőzik valahol bennünk, az igaz szeretet.  

Onnan őrizőn figyel ránk, a lelkiismeret. 

A szívünk tudja válaszunk, így minden egyszerű.  

A kérdésünkre megoldás van, mindig gyönyörű.  

Amikor lelkünk oly szegény, az mindent befogad,

csak a vágy teli szívünk remél újabb álmokat. 

Akinek vannak álmai azt élteti a remény,

Legyünk örökkön álmodók, az idők tengerén.

Hol született?
Újjászületés városának bûnbánat kerületében.
Hol nevelkedett?
Az engedelmesség iskolájában.
Hol dolgozik?
A szorgalom szakmájában, az önmegtagadás osztályán.
Milyen a ruházata?
Az alázatosság öltönyét viseli, ruhája a Krisztus igazságának szépsége.
Merre jár?
A szolgálat völgyében, de sokszor a krisztusi lelkület magas hegycsúcsain.
Mi a tápláléka?
A reggeli és a vacsora bõséges imádság. Az Ige tiszta, hamisítatlan tejét issza, de kemény eledellel is táplálkozik.