A Kelet egyik legismertebb bölcse volt Konfucius, más néven Kung-Fu-Ce mester, akirõl késõbb egy egész tant, a konfucianizmust elneveztek, s aki bár nem volt vallásalapító, gondolatai több mint két évezredre gyakorolt jelentõs szellemi hatást Kína egészére. A vélhetõen arisztokrata családból ? az agg Shuliang He és az ifjú Cseng-cai gyermeke volt ? származó Konfucius életét az állandó változás jellemezte. Sokszor kellett vándorolnia, a korabeli Kína valamennyi fontosabb államában megfordult és tanított, ugyanakkor kevés helyen tud megmaradni hosszabb idõre.

Seneca, Lucius Annaeus (Corduba, ma Córdoba, Spanyolország, Kr. e. 4 és Kr. e. 1 között ? Róma mellett, Kr. u. 65 áprilisa) római filozófus, államférfi, költõ, drámaíró

Gazdag lovagi családból származott, apja idõsebb Seneca, anyja Helvia, testvérei Annaeus Novatus (késõbbi nevén Iunius Gallio) és Annaeus Mela, Lucanus apja. Anyai nagynénje, Caius Galerius egyiptomi praefectus (Kr. u. 16?31) felesége Rómába vitte, ahol grammatikai és retorikai tanulmányok után az ügyvédi pályára lépett.

Platón Athénben vagy Eginában született Kr. e. 427-ben. Elõkelõ, régi családból származott; apja Ariszton, Kodrosz hires családjából, anyja Periktione, Szolón közeli rokona. Nagyapja után Platón eleinte az Arisztoklész nevet viselte; a Platón nevet valószínûleg széles vállairól kapta de elõfordulhat, hogy jó egészsége vagy jó beszédkészsége miatt jutott hozzá a névhez.

Korán elkezdett verseket írni. Elsõ mestere a filozófiában Kratülosz, Hérakleitosz követõje volt.

469-es év elején született az Athéntól fél órányi járásra fekvõ Alópeké démoszban, a Lükabéttosz hegy lankáin. Szülei középosztálybeli emberek voltak, nevezetesen a zeugitészek rendjébõl valók.^[1] Apja, Szóphroniszkosz, szobrász volt, anyja Phainaraté, bábasszony.^[2] Gyermekkoráról nem maradtak fent feljegyzések, valószínûleg a korabeli athéni gyermekek nevelését kapta. Tizennyolc éves korában katona lett, majd a megfelelõ katonai képzésen túlesve, nehézfegyverzetû gyalogos, azaz hoplita lett.

Három hagyományos kínai filozófiai iskolát tartunk számon: a taoizmust, a konfucianizmust és a buddhizmust. A konfucianizmus bölcselete kifejezetten etikai, Konfuciusz mindig elhárította, hogy metafizikai kérdésekkel foglalkozzék. Gondolatai a konkrét életre az emberre öszpontosulnak. A konfucianizmus a tökéletes, a lelkiekben nemes ember (junzi) ideálját helyezi elõtérbe.

A taoizmus klasszikus könyve a Tao Te King (Kr.e. V.-III. sz.), amelyet Lao-ce-nek tulajdonítanak. A könyvnek nincsen vallásos tartalma, hanem az embert körülvevõ ember törvényszerûségeit foglalja össze.

Idealizmus ? Az idealizmus az filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésének megoldásában abból indul ki, hogy a szellem, az eszme, a tudat az elsõdleges, és az anyag, a természet, a lét, az objektív valóság másodlagos mint ontológiai, mint ismeretelméleti vonatkozásban. Az idealizmus kifejezés a 17. században vonult be a filozófiai szóhasználatba.

Pragmatizmus ? A pragmatizmus tudományosan letisztult és kísérleti tapasztalatokra alapozott gondolkodás és beszéd alapján akar válaszokat adni az élet konkrét gyakorlata számára.

Realizmus (filozófia)|Realizmus és nominalizmus? A középkorban két ellentétes állásponton levõ irányzat alakult ki: a realizmus éa a nominalizmus. A nominalizmus azt állította, hogy valóságosan csak az egyes partikulárék, egyedi tulajdonságokkal rendelkezõ dolgok léteznek. Az általános, univerzális fogalmak pedig úgy keletkeznek, hogy gondolkodásunkkal a dolgokról elvonatkoztatunk, ezért ezek az univerzálék nem létezhetnek a dolgoktól függetlenül, csupán csak az emberi szellemben.

Logika ? A logika a következtetés és a rendezett gondolkodás elmélete. A logika mint tudomány a gondolkodás bizonyos általános fogalmait és törvényszerûségeit (például igazság, következtetések, modalitások stb.) vizsgálja.

Etika ? Az etika az a filozófiai tudomány, amely az erkölcsi parancsok érvényességének filozófiai megalapozásával foglalkozik. Központi kérdése a jóra irányul, azt vizsgálja, hogy lehetséges-e/hogyan lehetséges jó cselekedet, illetve min múlik az, hogy egy cselekedet helyes-e vagy sem.

A nyugati filozófia egyes önálló területei (diszciplínák) a különös kérdésfeltevések és a tárgykör alapján a következõképp különülnek el:

Metafizika ? Közkeltûen a 'metafizika' szó bárminemû elvont dolgot jelöl, ezenkívül spirituális, vallási (sõt tévesen okkult) dolgokkal is társítják. A modern filozófiai szóhasználatban a metafizika a filozófiának arra a területére utal, amely a létezõ dolgok fajtáiról és létezési módjaikról szóló kérdésekkel foglalkozik.

Immanuel Kant a filozófiát úgy határozta meg, mit ?valamennyi filozófiai ismeret rendszerét?. A filozófia feladatát négy kérdés megválaszolásában jelölte meg, ezek a következõk: 1. Mit tudhatok? 2. Mit kell tennem? 3. Mit remélhetek? és végül 4. Mi az ember? ? Az elsõ kérdés a metafizika tárgya, a második az etikáé, a harmadik a teológiáé, a negyedik pedig az antropológia kérdésköre.

A klasszikus német filozófia képviselõi, a filozófiát nem tárgya, hanem tevékenysége szerint definiálták.

Az, hogy pontosan mi is a filozófia tárgya egyetlen szerzõ sem ad pontos választ. Platón néha úgy beszélt a filozófiáról, mint általában vett tudományról. Ilyen hely a Theaitétosz, ahol Szókratész arról kérdezi beszélgetõtársát, hogy ?akad-e Kürénében néhány ifjú, aki szorgosan mûveli a geometriát, vagy valami egyéb filozófiát?. Más helyeken pedig úgy jellemzi a filozófust, mint sajátos életforma képviselõje, mint bölcsességszeretõ ember, aki nagyban különbözik a vagyonszeretõ, a testétszeretõ és a hírnévszeretõ embertõl.

A középkori filozófia a Római Birodalom bukásával és a kereszténység hajnalával kezdõdött. Ugyanekkor indult virágzásnak az arab filozófia, és a zsidó filozófia is.

A nyugati filozófia elsõ középkori szakasza a patrisztikus filozófia. A patrisztika az egyházatyák bölcselete akik fõként arra igyekeztek, hogy a keresztény tanokat az antik filozófia segítségével megszilárdítsák, valamint, hogy megvédelmezzék a pogány tanoktól és a gnózistól. Legismertebb képviselõk: Szent Ágoston (Aurelis Augustinus), Alexandriai Kelemen, Nüsszai Szent Gergely, Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész, Órigenész.

A 20. század filozófiáját nagyban befolyásolta a technika és a természettudományok fejlõdése.

A logika módszerei tudományossá váltak, és a természettudomány a filozófia mércéje és tárgya lett. A neopozitívizmus a természeti tudományok egzaktságát teszi eszményképévé. A logisztika mint módszer és az egzatség mint cél helyetesíti a hagyományos filozófiai kérdésfeltevéseket. Leértékelõdnek a metafizika problémái.

A 20. századi filozófiát nyelvi fordulat is jellemzi, ezt elõször Bertrand Russell és George Edward Moore fejleszti ki.

A német idealizmus hátteréül a francia forradalom elõkészületei, lefolyása és következményei szolgáltak. A francia forradalom által hirdetett szabadság és a felvilágosult eszmék a német értelmiség támogatását évezték mindaddig, amig a forradalom terrorba át nem csapott.

A nemzeti érzés Németországban nagyon kultúraorientált volt: virágzott az irodalom. Humbolt oktatási reformja, a berlini egyetem megalapítása, a politikai reformok (pl az 1807-es jobbágyfelszabadítás), poroszországot modern államá tette.

A 17. és 18. század mint szellemtörténeti korszakot, felvilágosodásnak szokás nevezni. Ez a mozgalom Nagy-Britanniában, német földön és Franciaországban különbözõ formákban jelenkezett.

A felvilágosodás korának fõ jellemzõje, hogy eltávolodik az addigi hagyományoktól és tekintélytõl, nagyra becsüli a szabadságot, és az összes kérdés ésszerû megoldására való képességet pozitivan értékeli.

A felvilágosodás korának filozófusai a tudományok más területein is tevékenykedtek nagy sikereket érve el, pl.

A reneszánsz (magyar jelentése: újjászületés) kialakulása a 16. század elejére tehetõ és a 15. században Bizáncból Itáliába menekülõ görög tudósoknak köszönhetõ, akik magukkal hozták a ógörög bölcseletet, elsõsorban Platón és Arisztotelész tanait. Ennek következtében kialakult a reneszánsz platonizmus (Marsiglio Ficino Firenzei Akadémiája). A reneszánsz filozófiára, pontosabban a természetfilozófiára ugyancsak nagy hatással volt a püthagoreus filozófiának az a tanítása, miszerint a világ dolgai, eseményei és viszonyai visszavezethetõk matematikai formulákra.

Arisztotelész (Kr. e. 384?324), Platón tanítványa, Nagy Sándor tanítója, majd saját alapítású tanintézete, a peripatetikus iskola (Líceum) vezetõje.

Arisztotelész tanaira épült szinte az egész középkori filozófia, de az újkori filozófia is sokat merített belõlük. Filozófiáját szisztematikusan építette fel, amit tudományosan igyekezett alátámasztani.

Hellenizmusnak nevezzük a görög történelem azon szakaszát, amelyik a Nagy Sándor-i hódításoktól (Kr. e.

Hésziodosz a Kr. e. 7. század elején élt. Két munkája is fennmaradt, a Munkák és napok és a Theogonia. Hésziodosz a már meglévõ mitológiai anyagot rendezte át, külön figyelmet szentelve Zeusz tekintélyének és nagyságának leírására. A jelenlegi világot igyekezett visszavezetni minimális számú primér elemre, amely primér elemekbõl aztán az egymást követõ generációk során át levezethetõ a világ általunk tapasztalható változatossága.

Az orphikus hiedelmek megjelenése körülbelül a Kr.

A filozófia kezdetei az Ind filozófiában keresendõk, pontosabban a Védákban, melyeknek legrégebbi részei Kr. e. 1500-ra tehetõk. Ezek az írások terjedelmüket tekintve igen nagyok voltak és fõleg vallási ismereteket, szertartási leírásokat tartalmaztak, amit a papok kultikus célokra használtak.

A klasszikus indiai filozófiai rendszerek Kr. e. 500 körül jelentek meg, amikor különbözõ iskolák alakultak. Jellemzõ rájuk az az ind hagyomány, hogy a szerzõ háttérben marad a mûvével szemben, ezért legtöbbször nem maradt fenn a szerzõ neve.

A filozófia szó jelentése az ógörög ????????? szóból ered, amelynek jelentése: ?a bölcsesség szeretete? A sophia kifejezés, amelyet magyarra ?bölcsesség?-nek fordítunk, eredeti jelentése szerint mesterségbeli tudást, ügyességet jelentett. Homérosz például az ügyes ács tudását nevezte sophiának, de késõbbi irodalmi mûvekben is találkozhatunk olyan fordulatokkal, hogy valaki kocsihajtásban vagy hajókormányzásban bölcs ? azaz jártas a tevékenységekben.

Az amerikai kritikus, Edmund Wilson ?Óóó, azok a szörnyû orkok? címû írásában a könyvet ?ifjúsági zagyvaságnak? minõsítette. 1961-ben Philip Toynbee, kissé elhamarkodottan, úgy vélekedett, hogy a könyv ?a feledés jótékony homályába merült?. Germaine Greer azt mondta: ?Rémálmaimban Tolkien a 20. század legbefolyásosabb írója lett. Ez a rossz álom valósággá vált.?, noha soha nem olvasta A Gyûrûk Urát. Judith Schilevitz, a New York Times kritikusa szerint a regény szövegezése olyan rossz, hogy magát az irodalom halálát jelenti.

Christopher Lee, teljes nevén Christopher Frank Carandini Lee (London, Belgravia, 1922. május 27. ? ) angol színész. Az 1940-es évek vége óta filmez. A Hammer Film Productions égisze alatt forgatott horrorfilmjeivel vált ismertté. Õ Drakula gróf egyik leghíresebb megformálója, de eljátszotta Frankenstein teremtményét is. Filmjeinek mûfaji skálája az 1970-es években szélesedett ki igazán. Gyakran bíznak rá negatív karaktereket, rosszfiúkat, a fõhõs gonosz ellenfelének megformálását.

Életére elkerülhetetlenül rányomta bélyegét a második világháború. Egy magazinnak adott nyilatkozatában kifejtette, hogy azért tudta viszonylagos higgadtsággal és nyugalommal megemészteni a szeptember 11-i terrortámadást, mert 4 éves koráig ?acélfedél? volt a feje fölött, az volt az otthona az Angliát ért támadások miatt.

Erõs keresztény családi háttérrel rendelkezett, hiszen mindkét nagyapja és apja is lelkész volt. Gyermekorábban kezdett színészkedni, ösztöndíjat nyert a St.

Orlando Bloom (Egyesült Királyság, Anglia, Canterbury, 1977. január 13.) angol színész

Testvére Samantha Bloom,aki 2 évvel idõsebb nála és szintén színész. Édesanyja Sonja Bloom. (Nevelõ)apja Harry Bloom akit Orlando 4 évesen elvesztett! Édesanyja 13 évesen mondta meg neki, hogy vérszerinti apja Colin Stone. 1993-ban, 16 évesen Londonba költözött, hogy csatlakozzon a ?National Youth Theatre?-höz, ahol két évet töltött el. Ösztöndíjat nyert a Brit?Amerikai Dráma Akadémiára, majd kisebb szerepeket kapott az angol ?Casualty? és a ?London's Burning? címû TV-showkban.

Elijah Wood 1981. január 28-án született az USA-beli Iowában. Szülei szerették volna, ha fiukból modell lesz, de a kis Elijah végül a filmezésnél kötött ki. Gyermekkorában számos filmben szerepelt, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mára érett színész váljon belõle. Az igazi világhírt azonban A Gyûrûk Ura hozta meg számára; azóta több forgatáson is részt vett. Jelenleg magántanuló, jövõbeli tervei közt szerepel a továbbtanulás, valamint szeretne a rendezésbe és a filmipar üzleti részébe is bepillantást nyerni.

A társaság fájó szívvel bár, de folytatja útját a közeli erdõ, Lórien felé, ahol Aragorn menedéket és biztonságot remél, bár a szövetség tagjai közül többek (így Boromir, a gondori harcos és Glóin fia Gimli, a törp) inkább ódzkodnak a számukra félelmetes hírû helytõl. Az erdõben kis tünde csapattal találkoznak, akiket egy Haldír nevû tünde vezet, s akik a fákon kínálnak nekik menedéket éjszakára, így megmenekülnek az üldözõ móriai orkok hordáitól.

A társaság két hónap múlva indul útnak. Uticéljuk elõször a Vörösfoki-hágó, de Szarumán kémei miatt le kell térniük az útról. Az utazás nagyon veszélyesnek ígérkezik, de Gandalf a legtöbb helyzetben segítségükre van. Elõször akkor mutatkozik meg a hobbitok elõtt a varázsló igazi hatalma, mikor farkasok támadnak rájuk, és Gandalf megmenti a társaságot. Mikor rájönnek, hogy nem mehetnek tovább a kiválasztott úton, a Caradhras nevû magas és hóborította hegyet próbálják megmászni.

Frodó ébredésekor Gandalf ül mellette. A kis hobbit, aki nagyon lefogyott az út során, kérdõre vonja az öreg varázslót. Gandalf nem ad kimerítõ választ: arra hivatkozik, hogy a Tanács ülésén mindent meg fog tudni, még többet is, mint szeretne. Az esti lakomán Frodó sok új és régi arcot lát, de valakit hiányol, Aragornt, aki nem vesz részt a vacsorán. Miután vége a lakomának, az egész társaság átvonul a Tûz Csarnokába, ahol Frodó egy ismerõs kis alakot pillant meg: Bilbó az.

Aragorn remekül ismeri a Brí és Völgyzugoly (Rivendell) között elterülõ kihalt vidéket (egykor Arnor, az északi ember-királyság földje volt, melyet Vándor õsei uraltak), hosszú évek óta ezeken a tájakon barangol. Rendkívül hosszú és fáradságos út vár a hobbitokra, tele rettegéssel a Fekete Lovasoktól. Az útjuk átvezet fenyõerdõkön, mocsaras vidékeken (ahol rengeteg szúnyog nehezíti meg az életüket). Útközben rábukkannak Bilbó régi kalandjának bizonyítékára, a három kõtrollra, Samu pedig költõi tehetségrõl tesz bizonyságot.

Brí községébe érkezve a messze földön híres csárdában, a Pajkos Póni fogadóban szállnak meg, melynek tulajdonosa a derék Papsajt Ászok, Gandalf barátja. Találkoznak egy különös emberrel, Vándorral is, aki valójában Arnor és Gondor királyainak számûzetésben élõ leszármazottja, Aragorn. Aragorn figyelmezteti Frodót helyzete veszélyességére. Ennek ellenére Frodó mulatozás közben az ujjára húzza a Gyûrût, és mindenki meglepetésére láthatatlanná válik.

A Fekete Lovasok Megyében való jelenlétét fenyegetõnek érezve, útjukat a forgalmasabb utak helyett a félelmetes, baljós legendákkal övezett Öregerdõn át folytatják. Az erdõben való utazást nehezen viselik, az ösvények sokszor eltûnnek, ilyenkor nehezen vergõdnek át a vadonon; a fákat ellenségesnek érzik, paranoid gondolataik támadnak. Akaratuk ellenére végül holtfáradtan a Fûztekeres folyó völgyében kötnek ki. Pippin egy odvas fûzfának támaszkodik, s a fa foglyul ejti.

Zsákos Bilbó, a hobbit a harmadkor 2941. évében Gandalffal, a mágussal és 13 törppel együtt lakhelyérõl, a hobbit-föld (a Megye) szívében lévõ Hobbitfalváról elindulva nagy utazást tett. Az utazásról szól Tolkien A hobbit címû regénye. Útközben Bilbó találkozott egy Gollam nevû lénnyel, megszerezve tõle évszázadok óta õrzött varázserejû gyûrûjét, amely láthatatlanná teszi a viselõjét. Számos hihetetlen kaland után kincsekkel megrakodva hazatért Hobbitfalvára, és ott évtizedeken át nyugodtan, magányosan élt.

Miközben a könyv készült, a nagyvilágban éppen dúlt a II. világháború. Tolkien saját bevallása szerint a mûvében többször is érezhetõ az éppen aktuális katonai-politikai helyzet. Amikor a könyvben sötétebb, borúsabb a hangvétel, akkor éppen Nagy-Britannia is rosszabbul állt. Amikor javul, akkor a valóságban is valamiféle javulás fedezhetõ fel.^[forrás?]

Többször kijelentette, hogy mûve nem allegória, többek között mûve elõszavában is. Ennek ellenére sok spekuláció hangzott el arról, hogy az Egy Gyûrû az atombomba allegóriája lenne, bár ez a feltételezés nem állja meg a helyét alaposabb elemzésekkor.

A Gyûrûk Ura Tolkien érdeklõdési köreibõl, azok mélyebb kutatásából indult (nyelvészet, vallás -különösen a római katolikus-, mesék, skandináv és kelta mitológia). Megdöbbentõ részletességgel teremtette meg Középföldét, annak mitológiáját, a birodalmak történelmét, a karakterek leszármazási táblázatait, a használt nyelveket, rúnákat és naptárakat. Néhány kiegészítõ anyagot helyezett el a könyv függelékében, a mitológiát pedig beleszõtte egy hatalmas, bibliai stílusú mûbe, amelynek A szilmarilok címet adta.

Az események hatására viszont a Ballantine Books hivatalos puhakötésben megjelenõ kiadványa hatalmas anyagi sikert hozott. Az 1960-as évek közepére igazi kultuszkönyvvé vált. Ekkoriban jelent meg a második, javított kiadás, már az amerikai szerzõi jogi törvények elõírásainak figyelembe vételével. Több tucat nyelvre lefordították, több-kevesebb sikerrel. Tolkien nyelvészként több idegennyelvû kiadást megvizsgált és megjegyzéseket tett a fordítások minõségére.

A könyv eredeti, háromkötetes kiadása az Allen & Unwin gondozásában 1954-1955 során jelent meg, a kötetek között több hónap különbséggel. A késõbbiek során több kiadó többféle kiadásban megjelentette a mûvet, egy-, három-, hat- és hétkötetes (függelékek külön kötetben) kiadások is elõfordultak. Az angol kiadásoknál jelenleg használt ISBN számok az ISBN 0 618 34399 7 (egykötetes) és ISBN 0 618 34624 4 (háromkötetes esetén).

A regény eleinte csak keménykötésben jelent meg.

Az elsõ kötetben a teljes mû névmutatóját a harmadik kötet végére ígérték. Ezt sajnos idõhiány miatt képtelenek voltak beváltani, és csak az 1966-os kiadásban sikerült pótolniuk.

A három kötetben való megjelenés miatt a mûre rendszerint mint trilógiára utalnak. Idõnként maga Tolkien is így nevezte, ennek ellenére többször utalt rá, hogy ez a kifejezés helytelen, mert írása egy regénynek minõsül. A kötetek címének rövidítéséül általában az angol változatot használják.

A mûvet, részben a háború utáni papírhiány, részben árának viszonylag alacsonyan tartása miatt, három kötetre szedték (A Gyûrû Szövetsége: I. és II. könyv; A két torony: III. és IV. könyv; A király visszatér: V. és VI. könyv + függelékek). A függelékek és a térképek lassú készülte miatt a megjelenés elhúzódott: a kötetek sorrendben 1954. július 29-én, november 11-én és 1955. október 20-án kerültek az Egyesült Királyság könyvesboltjainak polcaira; valamivel késõbb az Egyesült Államokban is kiadták.

Kiadója nyomására 1937 decemberében hozzákezdett az ?új hobbithoz?. Néhány elvetett indítás után az Egy Gyûrû története került elõtérbe és a könyv A hobbit folytatása helyett tematikájában egyre inkább a kiadatlan Szilmarilok folytatása lett. Az elsõ fejezet, (Egy rég várt ünnepély) csaknem végleges formában jelent meg kezdettõl fogva, holott Bilbó eltûnésének oka és a gyûrû fontossága csak 1938 tavaszán jelent meg, A Gyûrûk Ura címmel egyetemben.

Tolkien eredetileg nem szándékozott folytatást írni A hobbithoz, és e helyett más mûveket publikált, mint pl. A sonkádi Egyed gazda. Legjobban a fõ mûvének tekintett Szilmarilokat szerette volna kiadni, de erre egyetlen kiadó sem mutatott hajlandóságot.

Az volt a vágya, hogy megírja Anglia mitológiáját, különösen az I. világháború során szerzett szörnyû tapasztalatai után, amikor látta, hogy mennyi minden eltûnt az általa szeretett értékekbõl, és felfigyelt a világban található mérhetetlen gonoszságra.

A kelet-ázsiai térség egyik legproblémásabb kérdése Tajvan. A jelenleg 21 milliós lakosságú sziget a 17. század végétõl Kínához tartozott, de 1895-tõl egészen 1945-ig Formosa néven japán fennhatóság alatt állt. 1949-ben a kommunisták és a nacionalisták (???, Guómíndãng, ?Nemzeti Párt?) polgárháborújának végén a vesztes Kuomintang-hadsereg és kormányzat Tajvan szigetére menekült, s ott rendezkedett be. Mivel a Kuomintang álláspontja szerint a Tajvanra menekült kormány az 1912-ben kikiáltott Kínai Köztársaság legitim képviselõje, Tajvan saját magát hivatalosan Kínai Köztársaságnak nevezi.

Hongkong szintén jelentéktelen halászfalu volt egészen addig, amíg az 1842-es nankingi és az 1860-as pekingi szerzõdéssel Anglia ellenõrzése alá nem került a Hongkong-sziget, illetve az ezzel szemben fekvõ Kowloon-félszigetet (??, Ji?lóng). 1898-ban Anglia 99 évre bérbe vette a Kowloon melletti ún. Új Területeket is, amelyek így szintén a brit koronagyarmat részei lettek. Hongkong a II. világháború után indult gyors fejlõdésnek, amikor vetélytársa, Sanghaj a kommunista uralom alatt hanyatlásnak indult.

A Kínai Népköztársaság fõvárosa. Ez az ország politikai központja, itt állnak a központi szervek (Államtanács, Központi Bizottság, Országos Népi Gyûlés stb.) hivatalai, de emellett a város fontos ipari, kereskedelmi, turisztikai és kulturális központ is. Kína világhírû mûemlékei közül sok Pekingben, illetve a környékén található, például a Tiltott Város (??, G?g?ng), az Ég Temploma (??, Ti?ntán), a Nyári Palota (???, Yíhéyuán), a Nagy Fal (??, Chángchéng) stb.

Kína éghajlata a nagy területi kiterjedés miatt igen változatos. Legnagyobb része szárazföldi éghajlatú, de déli területei már a tropikus és szubtropikus övezetben találhatók, míg északi területei a hideg övhöz fekszenek közel. A domborzatnak megfelelõen Kínában jócskán találunk magashegységi, valamint sivatagi éghajlatú területeket is. Az ország déli és keleti területei monszun hatás alatt állnak: tavasszal és nyáron a Csendes-óceán felõl érkezõ meleg monszun szelek sok csapadékot hoznak, így a nyár Kína nagy részén meleg és csapadékos.

Erõsen leegyszerûsítve azt mondhatjuk, hogy Kína területe nyugatról keletre lépcsõzetesen lejt. Nyugaton nagyrészt magas hegységek találhatók Himalája (????, X?mãl?yã), Kunlun (??, K?nlún), Tiensan (??, Ti?nsh?n) stb.], valamint a Csinghaj-tibeti-fennsík (????, Q?ngz?ng g?oyuán), innen keletre haladva egyre alacsonyabb hegységek és fennsíkok következnek, s végül az ország keleti felének nagy része alföld. Az ország szárazföldi területének több mint kétharmadát hegységek foglalják el.

A körülbelül Európa méretû ország a következõ államokkal határos: Észak-Korea (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság), Oroszország, Mongólia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán, Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Bhután, Myanmar (Burma), Laosz és Vietnam. A kínai szárazföldet keleten és délen a Pohaj- (??, Bóh?i), a Sárga- (???, Huángh?i), a Kelet-kínai- (??, D?ngh?i) és a Dél-kínai-tenger (??, Nánh?i) szegélyezi**. A kínai felségvizeken több mint 5000 sziget fekszik, amelyek közül a két legnagyobb Tajvan (??, Táiw?n) és Hajnan (??, H?inán).

Kínában a legfontosabb politikai szervezet a Kínai Kommunista Párt (KKP, Zhongguo Gongchandang). A KKP-n kívül még nyolc politikai párt és nyolc jelentõsebb népi szervezet mûködik. Ezek a szervezetek részt vesznek az állam irányításában. A párt jellegû szervezetek közé tartozik a Guomindang Kínai Forradalmi Bizottsága, amely 1948 januárjában alakult. Jelenleg több mint ötvenháromezer tagot számlál, akik nagyobbrészt a korábbi Guomindang tagjai voltak, illetve akiknek történelmi kapcsolataik vannak a Guomindanggal.

A felsõfokú népi bíróságok a tartományokban, az autonóm területeken és közvetlenül a központi kormány alá tartozó nagyvárosokban mûködnek. A középfokú népi bíróságok a közigazgatással rendelkezõ megyékben, az autonóm megyékben, a központi kormány alá tartozó nagyvárosokon belül és az autonóm területek igazságszolgáltatása alatt álló viszonylag nagyobb városokban mûködnek. Az alsó fokú népi bíróságok a járásokban, a városokban, az autonóm járásokban és a nagyvárosi kerületekben mûködnek.

A Kínai Népköztársaságban az állam törvényes igazságszolgáltatási hatalmát a népi bíróságok gyakorolják. A Legfelsõbb Népi Bíróság, a különbözõ szintû helyi népi bíróságok és a különleges népi bíróságok ? mint pl. a katonai bíróság ? gyakorolják ezt a hatalmat. A Legfelsõbb Népi Bíróság ellenõrzi az összes többi bíróságot. Felelõsséggel tartozik az Országos Népi Gyûlésnek és az Állandó Bizottságnak. A Legfelsõbb Népi Bíróság elnökének hivatali ideje öt év, s legfeljebb csak két egymás után következõ ciklusban láthatja el tisztségét.

A Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyûlése által hozott határozatok, rendeletek és törvények végrehajtásáért az Államtanács (vagyis a kormány) felelõsséggel tartozik az Országos Népi Gyûlésnek vagy az Állandó Bizottságnak. Az Államtanács tagjai közé tartozik a miniszterelnök, a miniszterelnök-helyettesek, az államtanácsosok, a minisztériumok és a bizottságok vezetésével megbízott miniszterek, a Legfelsõbb Ellenõrzési Fõigazgatóság vezetõje, valamint a fõtitkár.

Az Országos Népi Gyûlésnek széles feladat- és hatásköre van. Ebbe beletartozik az, hogy módosíthatja az alkotmányt, illetve ellenõrzi annak betartását. Törvénybe iktatja és módosítja a bûncselekményekre, az állami szervezetekre és az egyéb fontosabb területekre vonatkozó alapvetõ szabályokat. Megválasztja a Kínai Népköztársaság elnökét és alelnökét. A miniszterelnök javaslata alapján dönt a miniszterelnök-helyettesek, az államtanácsosok, a minisztériumok és a bizottságok vezetésével megbízott miniszterek, a Legfelsõbb Ellenõrzési Fõigazgatóság vezetõjének és az Államtanács fõtitkárának jelölésérõl.

A Kínai Népköztársaságban az Országos Népi Gyûlés a legfõbb államhatalmi szerv. Az alkotmány szerint csak az ONGY módosíthatja az alkotmányt, hozhat törvényeket és dönthet az ország politikai élete szempontjából jelentõsebb kérdésekben. Az ONGY-ben egyaránt képviselve vannak a tartományok, a központi kormányzat alá rendelt városok, a fegyveres erõk választott küldöttei, valamennyi nemzetiség, ?demokratikus párt? és szervezet.

Az ONGY tagjait ötéves idõtartamra választják meg.

A KNK elnökét és alelnökét az Országos Népi Gyûlés választja meg, a szavazati és választhatósági joggal rendelkezõ 45. életévüket betöltött állampolgárok közül. Az elnök és az alelnök megbízatása öt évre szól, s csak két egymást követõ cikluson keresztül tölthetik be a posztjukat. Az elnök hirdeti ki az ONGY vagy az Állandó Bizottság határozatait és törvényeit. Kinevezi vagy felmenti a miniszterelnököt, a miniszterelnök-helyetteseket, az államtanácsosokat, a minisztériumok vagy bizottságok vezetésével megbízott minisztereket, a Legfelsõbb Ellenõrzési Fõigazgatóság vezetõjét és az államtanács fõtitkárát.

A Kínai Népköztársaság megalakulása óta négy alkotmányt fogadtak el (1954, 1975, 1978 és 1982). A jelenlegi alkotmányt az ötödik Országos Népi Gyûlés 1982 decemberében megtartott ülésén fogadták el. Ezt az 1982-es alkotmányt két alkalommal módosították: elõször 1993-ban, majd 1999-ben. Az alkotmány összesen 138 cikkelybõl áll, s a bevezetésen kívül négy fejezetre oszlik: általános elvek, az állampolgárok alapvetõ jogai és kötelességei, az államszervezet, valamint a nemzeti zászló, a nemzeti címer és a fõváros.

A Kínai Népköztársaság (KNK) 1949-es megalakulását követõen néhány évig katonai közigazgatás mûködött az országban. A polgári közigazgatásra való áttérés a rendezetlen belsõ állapotok és a koreai háború miatt csak 1952-ben indult meg. A belsõ rend megszilárdulása és a koreai háború lezárulása tovább segítette az áttérést. A Kínai Kommunista Párt (KKP) 1952. decemberi állásfoglalása nyomán a kormány 1953 februárjában egy törvényt fogadott el, amely rendelkezett az országos és a helyi népi gyûlések tagjainak megválasztásáról.

1978-tól kezdve a Kínai Kommunista Párt folyamatos lépéseket tett a tervgazdaság piacgazdasággá alakításáért. A mezõgazdaságban felhagytak a korábbi erõszakos kollektivizálással, helyette áttértek az állami gazdaságokra. A szolgáltatásban és a könnyûiparban megjelenhetett a magánszféra, amely az ország meghatározott területein egyben külföldi vállalkozók odatelepülését is jelentette. A párt befolyását a gazdaság minden területén csökkentették, a helyi hatóságok, illetve a vállalatok vezetõsége kapta kézbe az irányítást.

A Qin-dinasztia, majd az azt követõ Han- és Jin-dinasztia uralkodása során Kína óriási fejlõdésen megy keresztül. Azonban a virágzásnak a hunok i. sz. 316-os hódítása vet véget, amely következtében Kína 589-ig sok részre szakadva marad. Az 589-ben, a Sui-dinasztia által egyesített Kína, késõbb a Tang-dinasztia vezetésével 875-ig ismét egységes, amikor is sok fejedelemségre esik szét, eljön az ?öt dinasztia kora?, amely 960-ig tart. A Song-dinasztia vezetése alatt Kína újraegyesül, amíg 1127-es dzsürcsi hódítás, majd az 1279-es mongol betörés után véget ér a kínai uralkodók kora.

Kína az egyik legõsibb civilizáció. A Sárga folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földmûvelõ életmód.

A mondabeli elsõ kínai császár Huang Di, i. e. 2100-ban megalapítja az elsõ kínai államot a mai Peking környékén, majd megkezdõdik a többi kínai királyság kialakulása is.

I. e. 221-re teszik, hogy a Qin állam Zheng vezetésével legyõzi a többi tizenegy nagy fejedelemséget, és létrejön az egységes kínai állam.

A ?Kína? szó valószínûleg német közvetítéssel az angol nyelvbõl származik. Az angol China és Sino- szó valószínûleg a Qin (?) dinasztia nevébõl származtatható, bár egyes elképzelések szerint a tea (?, chá), illetve a selyem (?, s?) szóban keresendõ a szó eredete.

Ami a kínai nyelvû Zh?ngguó (??) szót illeti, ez magyarul annyit tesz, mint Középsõ birodalom vagy Középsõ királyság. Azonban a jelentéstartalma a szónak folyamatosan változott a korai idõszakokban Kína a Sárga folyó (??, Huánghé) körüli fejlett királyságokat, késõbb egészen a Jangce (??, Chángji?ng) vidékéig tartó területeket, míg a Tang-dinasztia alatt az úgynevezett barbár (nem kínai) rendszert is így nevezték.

   

Kína/China

 

 

2001-2004-es adatok

Terület: 9,596,960 km²Elektromos  áram termelés  1.312 trillió kW (2001)Lakosság: 1,298,847,624Olaj termelés: 3.3 millió hordó/nap (2001)Legmagasabb pont: Mount Everest 8,850 mFöldgáz termelés: 30.3 billió m³ (2001)Legalacsonyabb pont: Turpan Pendi -154 m Export: 436.1 billió $ (2003)Fõváros: PekingImport: 397.4 billió $ (2003)Fizetõeszköz: jüan CNYGDP: 6.449 trillió $ (2003)Nyelv: kínai dialektusokGDP növekedés :  9.1% (2003)Internetkód: .cnGDP/fõ: 5,000 $ (2003)Közutak hossza: 1,402,698 kmInfláció: 1.2% (2003)Vasutak hossza: 70,058 kmIpari növekedés: 30.4% (2003)     

maginfo.hu