Seneca, Lucius Annaeus (Corduba, ma Córdoba, Spanyolország, Kr. e. 4 és Kr. e. 1 között – Róma mellett, Kr. u. 65 áprilisa) római filozófus, államférfi, költő, drámaíró

Gazdag lovagi családból származott, apja idősebb Seneca, anyja Helvia, testvérei Annaeus Novatus (későbbi nevén Iunius Gallio) és Annaeus Mela, Lucanus apja. Anyai nagynénje, Caius Galerius egyiptomi praefectus (Kr. u. 16–31) felesége Rómába vitte, ahol grammatikai és retorikai tanulmányok után az ügyvédi pályára lépett. Már ekkor is foglalkozott filozófiával, a püthagoreus Szótiónt, a sztoikus Attaloszt, majd Papirius Fabianust hallgatta. A cinikus Démétriosszal később szoros barátságot kötött. 31 után Rómában quaestor lett, íróként és szónokként igen nagy népszerűségre tett szert, amivel kihívta Caligula császár féltékenységét, megmenekülését is csak betegségének köszönhette. Claudius trónra lépése után 41-ben Messalina császárnő intrikája miatt Korzika szigetére száműzték, ahonnan csak az új császárné, Agrippina közbenjárására térhetett haza 49-ben. Agrippina rábízta fiának, Neronak neveltetését, s 50-ben praetorrá neveztette ki. Claudius halálával, s tanítványa trónraléptével (54) a birodalom egyik legelső emberévé vált: 56-ban consul, amicus principis, kiváló szónok, ügyes politikus. Vagyona közel 300 millió sestertiusra rúgott, s 8 éves működése a birodalom virágzását jelentette, noha Agrippina 59-es meggyilkolásában dicstelen szerepet vállalt. 62-ben Nero kikerült mestere befolyása alól, így Seneca visszavonult a közélettől. Életét ezután kizárólag a filozófiának szentelte, míg a Piso-féle összeesküvésben való részesség vádja miatt öngyikosságba kényszerítették.

wikipédia.hu