A Kelet egyik legismertebb bölcse volt Konfucius, más néven Kung-Fu-Ce mester, akiről később egy egész tant, a konfucianizmust elneveztek, s aki bár nem volt vallásalapító, gondolatai több mint két évezredre gyakorolt jelentős szellemi hatást Kína egészére. A vélhetően arisztokrata családból – az agg Shuliang He és az ifjú Cseng-cai gyermeke volt – származó Konfucius életét az állandó változás jellemezte. Sokszor kellett vándorolnia, a korabeli Kína valamennyi fontosabb államában megfordult és tanított, ugyanakkor kevés helyen tud megmaradni hosszabb időre. Ennek oka, hogy szigorú erkölcsisége és ragaszkodása a szertartásokhoz ellentétben állt a már hanyatló értékrenddel és azzal a nemtörődömséggel, ami az egyes uralkodókat és minisztereiket jellemezte.

Bár iskolába nem járt, mert nem volt családjának elég pénze, rendkívül gyorsan tanult, így még a huszadik évét sem töltötte be, amikor már kisebb hivatalokat látott el. Dolgozott terményraktárban és lóistállóban, miközben hat művészeti ágban, többek közt a zenében, az íjászatban, valamint a kalligráfiában is magas szintre fejlődött. Tanítani azonban csak harminc évesen kezdett. Mély tudásával hamar nagy népszerűségre tett szert, tanítványai száma rövid idő alatt több százra ugrott.

A bölcs arcképe

A kettőség szimbóluma

Bár ő maga semmit sem jegyzett fel, követői összegyűjtötték és megőrizték fontosabb mondásait a Lun-jü (Beszélgetések és mondások) című könyvben. Kung mester egyedülálló volt abban, hogy egész életét a tanításnak és a tanulásnak szentelte a társadalom megjavításának és jobbításának szándékával. Kutatta a Ji King, avagy a Változások Könyve szimbolikáját, kiegészítve saját kommentárjaival.

Konfucius elutasította a világtól elvonuló bölcs ideáját. Saját életével is arra bátorította a követőit, hogy vegyenek részt a közéletben, vagyis az állam szolgálatában. Ötvenévesen ekképpen ő maga is vállalt városi hivatalokat, sőt, Lu állam királyának igazságügy-minisztere lett. Politikai pályafutása mégis hamar véget ért, miután az udvarban élő köpönyegforgatók nem tűrték a rendíthetetlen erkölcsi szinttel rendelkező bölcset. Így kénytelen volt elhagyni hivatalát, s önkéntes száműzetésbe vonulni, ami végül tizenhárom évig tartott. Tanítványainak köre azonban tovább bővült, halálakor egyes becslések szerint már közel háromezren voltak.

wikipédia.hu