A Juventus születése nem volt egyszerû dolog. 1897-re nyúlik vissza a történet, amikor egy játékos maga köré gyûjtött egy sereg torinói fiatalt, akik akkor éppen nem igazán tudtak mit kezdeni magukkal. Ezek a srácok elhatározták, hogy ha már így összejöttek, akkor alapítanak egy sportklubot a futball égisze alatt. Bár a sport igazi õshazája Nagy-Britannia, Európában sem telt sok idõbe, hogy teret hódítson magának ez a labdajáték. Így kezdõdött a Juventus FC története - megalapították unalomból és poénból.

Az 1921-22. évi kiírásban stabilizálta helyét az Újpest a legjobbak között (MTK, FTC).

Az év szomorú szenzációja, hogy az MFTR hajózási társaság felmondta a népszigeti pálya bérletét, így az UTE egyik pillanatról a másikra nagyon nehéz helyzetbe került?

A keserédes pályabúcsúztatón (1922. június 22.) : UTE-III.Ker. 6-1.

Hajós Alfréd tervei alapján épülni kezd az UTE új otthona, a Megyeri úti pálya, amely immár joggal kapta meg a stadion titulust, hiszen az új létesítmény a maga nemében az ország akkori legmodernebb és legimpozánsabb sportlétesítményévé vált!

25 esztendõs jubileumát ünnepelte 1910. január havában megtartott évi rendes közgyûlésén az UTE. A legyengült futballcsapat reménytelen szereplése azonban rányomta bélyegét a jubiláris esztendõre. Hiába, a labdarúgás volt a vezetõ sport, és ha abban nem voltak sikerek, nem volt ünnepi hangulat sem. A 25 éves UTE tehát megelégedett egy a MAC-cal közösen megrendezett jubiláris atlétikai versennyel, amelynek egy részét a Népszigeten, jelentõsebb részét pedig a Margit-szigeten bonyolították le.

Az 1908. õszén meginduló 1908/09 évi. Bajnoki küzdelmekben lényegesen meggyöngült a csapat, mert Mentschl, Lévai és Rozmann vidékre költözött, a helyükbe került fiatalok, Fürst Béla, Matesz, Szinai, Imre és Kardos pedig az elmúlt két esztendõnek egy csapatra való veszteségét még nem tudták pótolni. Ebben az esztendõben nagy gyász érte az UTE-t. Tragikusan fiatalon, borzalmas tûzvész okozta halállal költözött el az élõk sorából az újpesti labdarúgás egyik megteremtõje, az UTE akkori futballintézõje, Ladányi Dezsõ vegyészmérnök.

A futballcsapat az 1906. év õszén a 4. helyet szerezte meg. Ebben az esztendõben tett bírói vizsgát Schwarcz Jenõ, az UTE kapusa, hogy csatlakozzák Kéméndy és Langfelderhez, akik már akkor ismert nevû futballbírák voltak. Az 1906. év történetéhez tartozik még az is, hogy Molnár I. és II., Magyarország reprezentatív futballistái lettek és Prágában a Csehek elleni válogatott mérkõzésen becsületet szereztek nemcsak a lila-fehér színeknek, hanem hazánknak is. Bármily nagy örömet szerzett is azonban a két kiváló játékos kitüntetése, mégis nagy áldozatokat követelt.

Az 1905. esztendõben az UTE már az elsõ osztályú futball bajnokságban vett részt, és rögtön hozzátehetjük, hogy még a legvérmesebb reményeket is felülmúló nagyszerû eredménnyel. A startnál az FTC kitûnõ csapatát kapta ellenfelül, s bár attól 2-0 arányú vereséget szenvedett, mégis a sportközvélemény osztatlan sikernek könyvelte el a bemutatkozását. És valóban, második mérkõzésén már 1-1-re végez a MAC ellen, hogy harmadszorra a MUE felett már 2-1 arányú gyõzelmet arasson.

1903. május 24.

Ezen a napsugaras tavaszi vasárnapon, pontosan délután 3 órakor díszmenetben vonult fel az UTE 100 tagú tiszta fehérbe öltözött tornászcsapata és az új pálya közepén csillag alakban felsorakozva elénekelte a Magyar Himnuszt. Vagy 3.000 fõnyi ünneplõ közönség nézte végig a torna és atlétikai versennyel egybekötött futballmérkõzést. A nap fénypontja a pályanyitó labdarúgó mérkõzés volt, amelyen az elsõ osztályú MAFC volt az UTE csapatának az ellenfele.

Pályaavatás

1900. áprilisára már teljes szépségében pompázik a legeslegelsõ újpesti pálya. Az ember alig hisz a szemének: a taccs- és alapvonalakat keskeny salak szegélyezi. Kerítésnek viszont híre sincs, a III. kerület elleni mérkõzésen köteleket feszítenek a ?sporttelep? köré. Belépõdíjat szedni ilyen körülmények között szedni illetlenség. Húszfilléres kis füzetben csapatösszeállítást kínálnak hát az árusok a kíváncsiskodóknak, ebbõl jön össze a bevétel? Elõbb az UTE második csapata, tartalék gárdája lép pályára, ellenfele egy újabb alakulat, az USC.

Kell egy pálya!

A komoly futballhoz azonban pálya kell, és az újpesti hepe-hupás homok nem alkalmas szabályos meccsek vívására. Az UTE új szakosztályának vezetõi a megyeri határban tartanak terepszemlét. A pamutgyári mezõ, amelyen a szemük megakad, Károlyi László gróf tulajdona. Háromtagú küldöttség indul el hozzá ferencjóskában és cilinderesen. Károlyi gróf méltányolja a kérésüket és jóindulattal fogadja a delegációt. Alig telik el néhány hét, megjön az értesítés: évi egy aranyforint úrbér fejében a gróf átengedi a telket ? legalábbis három esztendõre ? az Újpesti Torna Egyletnek.

Megalakul az UTE Labdarúgó Szakosztálya

Mire eljön az 1899-rõl 1900-ra forduló tél, az új évszázad elsõ tele, az UFC tagjai is szükségesnek látják, hogy tisztességes csapathoz illõen klubszíneket válasszanak. Hivatalos alapszabályuk egyelõre nekik sincs, akkor hát legalább színük legyen, ami a dresszüket ékesíti! Választásuk - némi tanakodás után ? a lilára és a fehérre esik, ugyanarra a két színre, amelyet már az UTE is büszkén visel.

Mind az UFC, mind az UAC úgy viselkedik, ahogy ez már az effajta csapatoknál szokás.

Eddig a kezdetekrõl szóltunk. Az UTE a késõbbiek folyamán az ország legnagyobb sportegyesületévé nõtte ki magát, szinte valamennyi sportágban élen járt, és a mai napig is magasan a legtöbb olimpiai pontot szerzi a hazai sportegyesületek között.

1899-ben azonban már feltûnt Újpesten a labdarúgás, mint vadonatúj sportág. Ezért ettõl az idõponttól már a futball vonala mentén követjük tovább szeretett klubunk történetét.

1899: a labdarúgás kezdetei Újpesten Elsõ találkozás a futball-labdával

1899.

A dísztornázáson megjelent nagy közönség osztatlan tetszése és az ünnepély anyagi sikere mind arra vallanak, hogy Uj-Pesten a tornázás hálás talajt talált, s hogy az egylet vezetése kitûnõ kezekben van.

Számos ily ifjú egylet gyenge hazánknak, hogy mire ezek vének lesznek, hazánk erõs legyen.  VIDA GYULA?

? Csak hát tornaszer is kellene a gyõzelmek gyarapításához, ehhez pedig sok pénzre van szükség. Ekkor ? és korántsem utoljára ? a szerencse veszi pártfogásába az egyesületet.

Uj-Pesten is tudtunkkal azért húzódott ily soká az egylet megalakulása, mert minden szükséges eszközt a magánosok jóakaratától kellett kieszközölni. Mindenesetre ily körülmények között kettõs az érdem és az elismerés, mely az alakító egyleti tagokat illeti, de azt hiszszük, ezutáni munkálkodásunkban Uj-Pest hatósága támogatására is számíthatnak. Az új egylet alakulása nemcsak abból a szempontból fontos, hogy általa tényleg a fõvárosi tornászok száma növekedik, de azért is, hogy Uj-pest példája kétségkívül sok nála népesebb helységben is megteremti a torna-egyletet.

A hivatalos zászlóbontásra valamivel késõbb került sor. Húsz lelkes ifjú 1885. június 16-án a piactéri iskola egyik tantermében kimondja az Újpesti Torna Egylet megalakulását. A rövidesen csatlakozó tagok száma mindössze 78. Ennyien fogadják el a klub jelszavát: ?Egység, Épség, Egyetértés?. S ennyien egyúttal azt is, ami a késõbbiekben a folytonosságot jelzi és jelképezi: legyen az UTE színe lila-fehér.

Az alakuló közgyûlés azonnal megválasztja az egyesület elsõ vezérkarát:

Elnök ? mi sem természetesebb ? Goll János,

Alelnök: Farkas Gyula,

Titkár: Ugró Gyula,

Pénztáros: Székely-Sonnenfeld Ábris,

Ellenõr: Eisner Róbert,

Jegyzõ: Héderváry-Hádl Sándor,

Ügyész: Dr.

A XIX. században az ipar robbanásszerû fejlõdése nagy változásokat hozott egy addig jelentéktelen község életében a fõváros tõszomszédságában. A technika és a modern kultúra fejlõdésével együtt nõtt naggyá hazánk legnagyobb gyárvárosa, Újpest.

A dinamikusan urbanizálódó község éltetõ eleme volt az ipar, amely megteremtette Újpest minden irányú elõrehaladásának anyagi körülményeit.

1885-ben néhány sportolni vágyó újpesti fiatalember megalapította a ma már 115 éves Újpesti Torna Egyletet.

A filológiai vizsgálódások alapján megállapítható, hogy az ókorban létezett egy tunak nevezett növény, amely akár a ma ismert tea vagy annak egy változata is lehetett. A fõzetébõl készült levet azonban kezdetben gyógyhatása miatt fogyasztották. A Keleti-Han-dinasztia idejérõl (25-220) már biztosabb forrásaink vannak a teafogyasztást illetõen, bár elterjedési körét tekintve szokásról még nem beszélhetünk. A teaivási láz igazából a Tang-korban (618-907) tetõzött, és sikerét igazolja az ekkor íródott Teáskönyv (Csa csing) is.

A tea legkorábbi kínai elõzményeirõl sajnos biztosat nem tudhatunk. A tea kínai meghonosodását elbeszélõ egyik változat szerint az i.sz. 520 körül Indiából Kínába érkezett Bodhidharma buddhista szerzetes - akit a csan-budhizmus megalapítójaként tisztelnek - égi adományként kapta a teát. A hegyekbe elvonult szerzetessel olykor elõfordult, hogy hosszú és kitartó meditációi közepette el-elszunyókált. Egy alkalommal aztán ezen feldühödve szempilláin állt bosszút és kitépte õket.

Elsõként orvosok ismertették a teát esszékben, orvosi szaklapokban, vagy önálló könyvekben. Megállapították, hogy az élet meghosszabbítására, az egészség megóvására nincs jobb, mint e fû.

A Mongol kán 1638-ban is küldött teát a cárnak. A követek alig akarták hazavinni a szerintük jelentéktelen ajándékot, de tévedtek, mert a teának Moszkvában nagy sikere volt. A tea hamarosan megjelent a moszkvai üzletekben is.

A teázás szokása Oroszországban gyorsan elterjedt, a 18.

A konzervatív Anglia meglepetésszerû gyorsasággal tért át a kávéfogyasztásról a teára. Amikor a tea megjelent, Londonban már több mint kétezer kávéház mûködött, és a 18. századra szinte mindegyik átalakult teaházzá.
Ma is világhírû teakeverékük az Earl Grey tea eredetéhez legenda fûzõdik. Receptjét a hagyomány szerint Grey gróf az akkori miniszterelnök kapta 1830-as években egy kínai mandarintól.

A teázás szokása gyorsan beépült az angol mindennapi életbe.

Ebben az idõben az európaiakat elsõsorban a kínai selyem érdekelte. Még semmi jel nem mutatott arra, hogy száz év múlva folyami dzsunkák teával és porcelánnal megrakodva haladnak a tenger felé, hogy rakományukat átadják Konton kikötõjében az óceánjáró vitorlásoknak.

Portugál, holland és francia hajók már a 16. században felkeresték Kína kikötõit, de a tea nem szerepelt a kivitt árucikkek között. Elõször a Holland Kelet-Indiai Társaság 1664-ben még a holland társaságtól vásárolt 2 font teát, hogy királyát megajándékozza vele, de a következõ évben már egyenesen Kínából szerezték be a teát.

A felfedezett indiai tea abban különbözött a kínaitól, hogy a levelek nagyobbak voltak, s jóval több koffeint tartalmaztak. Az indiai tea hála jó tulajdonságainak és a helyi klímának, beváltotta a hozzá fûzött reményeket. Az egyenletes hõmérséklet, a sok csapadék következtében gyakrabban szüretelték, mint a kínai rokonát. A levelek minõsége állandó volt, minden szüret alkalmával ugyanolyan. Ez hallatlan elõnyt jelentett a kínai teával szemben, amelynél minden szüret alkalmával gyengébb minõségû teát nyertek.

A japán császár udvarában ünnepi alkalmakkor teát szolgáltak fel már a 8. században. Termeszti azonban csak a 12. században kezdték el. A hagyomány szerint az elsõ cserjét Eiasai pap, a zen-buddhizmus elsõ japán szektájának megalapítója hozta Kínából. Eiasai a kínaiakat állította például: "Kína nagy országában sok teát isznak, aminek következtében nincsenek szívbetegségek, és a nép hosszú életû. A mi országunk tele van bágyadt sovány emberekkel. S ennek egyszerûen az az oka, hogy nem isznak teát."

Sen no Rikyu, minden idõk legnagyobb teamestere (chain) értelmezése szerint a teaszertartás az ún.

A kész leveleknek magas követelményeknek kellett megfelelni. Mint, ahogy Li-Yün kínai költõ megénekelte a 8. században: A tealevél legyen ráncos, mint a tatár lovas csizmája, fodros mint a jól megtermett bivaly szügye, fénylõ, mint zsenge fuvalattól felborzolt tó, illatos, mint a hegyek közt felszálló pára, zamatos és lágy, mint az esõtõl frissen áztatott föld.
A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosság gyanánt itták.

A tea Kína déli tartományaiban, a Kínai-tengertõl Tibetig húzódó sávban õshonos. A teacserje külsõ megjelenésében a rózsabokorhoz hasonlít. Virágja a csipkerózsára emlékeztet.
A levelei miatt kezdték a cserjét termeszteni. Belõlük készült az illatos fõzet, a tea. A tea zamatát, finom illatát annak a végtelen gondosságnak és türelemnek köszönhette, amellyel a rendkívül kényes cserjéket felnevelték, az összegyûjtött leveleket szárogatták, sodorták, csomagolták.

A zenés történelmi dráma Szentmihályi Szabó Péter Kun László és Édua c. könyve alapján készült, és IV. László sorsát hivatott bemutatni. A történet László halálával nyit, majd ezután bontakozik ki a teljes mû, amely 1272-ben kezdõdik el.
László, aki csak bábu anyja (Kun Erzsébet) és a többi nagyúr kezében, fiatal korában meggyûlöli az országban dúló örökös viszályt, de nem sokat tehet. Fülöp, pápai legátus követeli a kereszténység életbe léptetését, s Erzsébet ennek egyik jeleként a nápolyi Izabellát jelöli ki jegyesként.

A HIP HOP - általában
Maga a Hip Hop egy m?vészeti forma, amely négy fô elembôl áll.
1.Deejaying (Dj): bakelitlemezzel való ?manipulálás?
2.Emceeing (Mc)/ rappin': rímekben beszélni a zene ritmusára
3.Breakdancing (b-boys, b-girls): színes és akrobatikus táncforma
4.Graffiti art: falfelületekre spray-vel (flakonnal) készített rajzok, feliratok, jelek
Ezek a m?vészeti formák az 1970-es évek közepén keletkeztek New York dél Bronx-i negyedében. A Hip Hop a New York-i fekete és Puerto Rico-i társadalom szubkultúrájában nyert magának teret, és csak mostanában kezd egyre szélesebb körben elterjedni.

A techno története:
1913-ban Luigi Russolo a Zajok m?vészete c. kiadványban a következ?ket írta: "A modern zeneszerz?k az iparosodott világ, és annak zajai, törvényei felé fordították figyelmüket." A stúdiók és elektronikus eszközök fejl?dését a könny?zene is kihasználta, a technikai vívmányok által kínált lehet?ségeket beemelték a zeneszámok készítésébe.

A stúdióban mesterségesen el?állított zenei hangzás alapelemei:
?tiszta, szigoruan periódikus rezgés
?statisztikailag egyformán elosztott, szigorúan aperiódikus rezgés
?kattanás
?impulzus

Ezek az alapelemek egymásba olvaszthatók, torzítással, visszhangosítással, gerjesztéssel, hangtartománymodulációval tovább munkálhatóvá vállnak.