A Kelet egyik legismertebb bölcse volt Konfucius, más néven Kung-Fu-Ce mester, akirõl késõbb egy egész tant, a konfucianizmust elneveztek, s aki bár nem volt vallásalapító, gondolatai több mint két évezredre gyakorolt jelentõs szellemi hatást Kína egészére. A vélhetõen arisztokrata családból ? az agg Shuliang He és az ifjú Cseng-cai gyermeke volt ? származó Konfucius életét az állandó változás jellemezte. Sokszor kellett vándorolnia, a korabeli Kína valamennyi fontosabb államában megfordult és tanított, ugyanakkor kevés helyen tud megmaradni hosszabb idõre.

Seneca, Lucius Annaeus (Corduba, ma Córdoba, Spanyolország, Kr. e. 4 és Kr. e. 1 között ? Róma mellett, Kr. u. 65 áprilisa) római filozófus, államférfi, költõ, drámaíró

Gazdag lovagi családból származott, apja idõsebb Seneca, anyja Helvia, testvérei Annaeus Novatus (késõbbi nevén Iunius Gallio) és Annaeus Mela, Lucanus apja. Anyai nagynénje, Caius Galerius egyiptomi praefectus (Kr. u. 16?31) felesége Rómába vitte, ahol grammatikai és retorikai tanulmányok után az ügyvédi pályára lépett.

Platón Athénben vagy Eginában született Kr. e. 427-ben. Elõkelõ, régi családból származott; apja Ariszton, Kodrosz hires családjából, anyja Periktione, Szolón közeli rokona. Nagyapja után Platón eleinte az Arisztoklész nevet viselte; a Platón nevet valószínûleg széles vállairól kapta de elõfordulhat, hogy jó egészsége vagy jó beszédkészsége miatt jutott hozzá a névhez.

Korán elkezdett verseket írni. Elsõ mestere a filozófiában Kratülosz, Hérakleitosz követõje volt.

469-es év elején született az Athéntól fél órányi járásra fekvõ Alópeké démoszban, a Lükabéttosz hegy lankáin. Szülei középosztálybeli emberek voltak, nevezetesen a zeugitészek rendjébõl valók.^[1] Apja, Szóphroniszkosz, szobrász volt, anyja Phainaraté, bábasszony.^[2] Gyermekkoráról nem maradtak fent feljegyzések, valószínûleg a korabeli athéni gyermekek nevelését kapta. Tizennyolc éves korában katona lett, majd a megfelelõ katonai képzésen túlesve, nehézfegyverzetû gyalogos, azaz hoplita lett.

Három hagyományos kínai filozófiai iskolát tartunk számon: a taoizmust, a konfucianizmust és a buddhizmust. A konfucianizmus bölcselete kifejezetten etikai, Konfuciusz mindig elhárította, hogy metafizikai kérdésekkel foglalkozzék. Gondolatai a konkrét életre az emberre öszpontosulnak. A konfucianizmus a tökéletes, a lelkiekben nemes ember (junzi) ideálját helyezi elõtérbe.

A taoizmus klasszikus könyve a Tao Te King (Kr.e. V.-III. sz.), amelyet Lao-ce-nek tulajdonítanak. A könyvnek nincsen vallásos tartalma, hanem az embert körülvevõ ember törvényszerûségeit foglalja össze.

Idealizmus ? Az idealizmus az filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésének megoldásában abból indul ki, hogy a szellem, az eszme, a tudat az elsõdleges, és az anyag, a természet, a lét, az objektív valóság másodlagos mint ontológiai, mint ismeretelméleti vonatkozásban. Az idealizmus kifejezés a 17. században vonult be a filozófiai szóhasználatba.

Pragmatizmus ? A pragmatizmus tudományosan letisztult és kísérleti tapasztalatokra alapozott gondolkodás és beszéd alapján akar válaszokat adni az élet konkrét gyakorlata számára.

Realizmus (filozófia)|Realizmus és nominalizmus? A középkorban két ellentétes állásponton levõ irányzat alakult ki: a realizmus éa a nominalizmus. A nominalizmus azt állította, hogy valóságosan csak az egyes partikulárék, egyedi tulajdonságokkal rendelkezõ dolgok léteznek. Az általános, univerzális fogalmak pedig úgy keletkeznek, hogy gondolkodásunkkal a dolgokról elvonatkoztatunk, ezért ezek az univerzálék nem létezhetnek a dolgoktól függetlenül, csupán csak az emberi szellemben.

Logika ? A logika a következtetés és a rendezett gondolkodás elmélete. A logika mint tudomány a gondolkodás bizonyos általános fogalmait és törvényszerûségeit (például igazság, következtetések, modalitások stb.) vizsgálja.

Etika ? Az etika az a filozófiai tudomány, amely az erkölcsi parancsok érvényességének filozófiai megalapozásával foglalkozik. Központi kérdése a jóra irányul, azt vizsgálja, hogy lehetséges-e/hogyan lehetséges jó cselekedet, illetve min múlik az, hogy egy cselekedet helyes-e vagy sem.

A nyugati filozófia egyes önálló területei (diszciplínák) a különös kérdésfeltevések és a tárgykör alapján a következõképp különülnek el:

Metafizika ? Közkeltûen a 'metafizika' szó bárminemû elvont dolgot jelöl, ezenkívül spirituális, vallási (sõt tévesen okkult) dolgokkal is társítják. A modern filozófiai szóhasználatban a metafizika a filozófiának arra a területére utal, amely a létezõ dolgok fajtáiról és létezési módjaikról szóló kérdésekkel foglalkozik.

Immanuel Kant a filozófiát úgy határozta meg, mit ?valamennyi filozófiai ismeret rendszerét?. A filozófia feladatát négy kérdés megválaszolásában jelölte meg, ezek a következõk: 1. Mit tudhatok? 2. Mit kell tennem? 3. Mit remélhetek? és végül 4. Mi az ember? ? Az elsõ kérdés a metafizika tárgya, a második az etikáé, a harmadik a teológiáé, a negyedik pedig az antropológia kérdésköre.

A klasszikus német filozófia képviselõi, a filozófiát nem tárgya, hanem tevékenysége szerint definiálták.