Realizmus (filozófia)|Realizmus és nominalizmus– A középkorban két ellentétes állásponton levő irányzat alakult ki: a realizmus éa a nominalizmus. A nominalizmus azt állította, hogy valóságosan csak az egyes partikulárék, egyedi tulajdonságokkal rendelkező dolgok léteznek. Az általános, univerzális fogalmak pedig úgy keletkeznek, hogy gondolkodásunkkal a dolgokról elvonatkoztatunk, ezért ezek az univerzálék nem létezhetnek a dolgoktól függetlenül, csupán csak az emberi szellemben. Ezzel szemben a realizmus azt állította, hogy az univerzáliáknak nemcsak hogy reális létük van, de valóságosabban léteznek, mint a természeti világ dolgai.

Racionalizmus és empirizmus – A racionalizmus szerint ismereteink forrása maga az értelem (lat. ratio). Ez egyrészt azt jelenti, hogy érzeteink önmagukban véve nem ismeretek, hanem fiziológiai állapotváltoztatások csupán, melyeket az értelem megítél. Azaz az ismeret az értelem ítélési aktusában adott. Másrészt érthető úgy is, hogy tudásunk valamennyi eleme (ideáink) eleve benne van az elméletben. A tapasztalat csupán felébreszti az ideáinkat.

Az empirizmus, az idealizmussal ellentétesen azt állítja, hogy minden ismeretünk forrása a tapasztalat. Az empirizmus elnevezés a 'tapasztalat' jelentésű görög empeira kifejezésből származik.

Szkepticizmus – A szkepticizmus az a filozófiai koncepció, amely kételkedik az objektív valóság megismerésének lehetőségeiben. Az szkepticizmus az antik társadalom váltságának a szakaszában (i. e. 4. század) keletkezett, mintegy reakcióként az addigi rendszerekre. Az antik szkeptikusok azt hirdették, hogy tartózkodni kell mindenféle ítélethozataltól, mert soha nem lehetünk biztosok azok igazságában. A későbbi korokban, főként a 17.--18. század filozófiájában a középkori ideológia dogmatizmusának megcáfolásában a szkepticizmus újból előtérbe került. A 19.--20. században a pozitivizmusban fedezhetők fel a szkeptikus elemek.

wikipédia.hu