Kis türelmet...
Idealizmus – Az idealizmus az filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésének megoldásában abból indul ki, hogy a szellem, az eszme, a tudat az elsődleges, és az anyag, a természet, a lét, az objektív valóság másodlagos mint ontológiai, mint ismeretelméleti vonatkozásban. Az idealizmus kifejezés a 17. században vonult be a filozófiai szóhasználatba.
Pragmatizmus – A pragmatizmus tudományosan letisztult és kísérleti tapasztalatokra alapozott gondolkodás és beszéd alapján akar válaszokat adni az élet konkrét gyakorlata számára. A 19. században vonult be a filozófiai szóhasználatba.
Fenomenológia – A fenomenológia Husserl által alapított szubjektív idealista irányzat. Központi kategóriája azt a szubjektív idealista elméletet tartalmazza, hogy „nincs objektum szubjektum nélkül”. A fenomenológiai módszer alapvető követelményei: 1. fenomenológiai redukció, azaz mindenféle objektív valóságra vonatkozó és tiszta tapasztalat határait túllépő ítélettől való tartózkodás; 2. transzcendentális redukció, vagyis, hogy a megismerés szubjektuma nem reális, empirikus, társadalmi és pszichofizikai létezőnek, hanem tiszta transzcendentális tudatnak tekintendő.
Egzisztencializmus – Az egzisztencializmus szó jelentése a latin existere szóból ered, ami magyarul 'létezni'-t jelent. Az irányzat közvetlenül az első világháború előtt alakult, mint Kierkegaard, Nietzsche és Husserl filozófiájának a folytatása.
Témája az emberi létezés, a személyiség sorsa a modern világban, a hit és a a hitetlenség, az élet értelmének elvesztése és megtalálása. Az irányzat azon az elven alapul, hogy "a megismerés kiindulópontja nem lehet más, mint az egyéni lét, a szubjektíven felfogott egzisztencia, s a lényeg kizárólag határhelyzetekben (szorongás, szenvedés, harc, bűn, halál, a semmivel való szembesülés), a lét felfokozott átélésében kerül kapcsolatba az emberrel.
Szokás megkülönböztetni vallásos (Karl Jaspers, Marcel, Sesztov, Buber) és ateista (Heidegger, Sartre, Camus, Merleau-Ponty, de Beauvoir) egzisztencialista gondolkodókat. Az egzisztencializmus nem képezett egységes iskolát, az ide sorolt gondolkodók olykor maguk is tiltakoztak a besorolás ellen.
Analitikus filozófia – Az analitikus filozófia elnevezés onnan származik, hogy bizonyos filozófusok (Russell, G. E. Moore, Moritz Schlick és Rudolf Carnap) a kezdetben a filozófiai és a természettudományos gondolkodás és nyelvhasználat elemzését (vagyis analízisét) állították tevékenységük középpontjába.
Az analitikus filozófia az empirikus filozófiai hagyomány örökösének tartotta magát, azonban míg az empiristák a tapasztalatot tartották a legmegbízhatóbb bizonyítási eszköznek, addig az analitikus filozófusok a bizonyosságot a logika szabályaiban vélték felfedezni.
wikipédia.hu
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Filozofiai doktrinák 1.
Konfucius
Seneca
Platón