Az amerikai kritikus, Edmund Wilson ?Óóó, azok a szörnyû orkok? címû írásában a könyvet ?ifjúsági zagyvaságnak? minõsítette. 1961-ben Philip Toynbee, kissé elhamarkodottan, úgy vélekedett, hogy a könyv ?a feledés jótékony homályába merült?. Germaine Greer azt mondta: ?Rémálmaimban Tolkien a 20. század legbefolyásosabb írója lett. Ez a rossz álom valósággá vált.?, noha soha nem olvasta A Gyûrûk Urát. Judith Schilevitz, a New York Times kritikusa szerint a regény szövegezése olyan rossz, hogy magát az irodalom halálát jelenti.

A társaság két hónap múlva indul útnak. Uticéljuk elõször a Vörösfoki-hágó, de Szarumán kémei miatt le kell térniük az útról. Az utazás nagyon veszélyesnek ígérkezik, de Gandalf a legtöbb helyzetben segítségükre van. Elõször akkor mutatkozik meg a hobbitok elõtt a varázsló igazi hatalma, mikor farkasok támadnak rájuk, és Gandalf megmenti a társaságot. Mikor rájönnek, hogy nem mehetnek tovább a kiválasztott úton, a Caradhras nevû magas és hóborította hegyet próbálják megmászni.

Frodó ébredésekor Gandalf ül mellette. A kis hobbit, aki nagyon lefogyott az út során, kérdõre vonja az öreg varázslót. Gandalf nem ad kimerítõ választ: arra hivatkozik, hogy a Tanács ülésén mindent meg fog tudni, még többet is, mint szeretne. Az esti lakomán Frodó sok új és régi arcot lát, de valakit hiányol, Aragornt, aki nem vesz részt a vacsorán. Miután vége a lakomának, az egész társaság átvonul a Tûz Csarnokába, ahol Frodó egy ismerõs kis alakot pillant meg: Bilbó az.

Aragorn remekül ismeri a Brí és Völgyzugoly (Rivendell) között elterülõ kihalt vidéket (egykor Arnor, az északi ember-királyság földje volt, melyet Vándor õsei uraltak), hosszú évek óta ezeken a tájakon barangol. Rendkívül hosszú és fáradságos út vár a hobbitokra, tele rettegéssel a Fekete Lovasoktól. Az útjuk átvezet fenyõerdõkön, mocsaras vidékeken (ahol rengeteg szúnyog nehezíti meg az életüket). Útközben rábukkannak Bilbó régi kalandjának bizonyítékára, a három kõtrollra, Samu pedig költõi tehetségrõl tesz bizonyságot.

Zsákos Bilbó, a hobbit a harmadkor 2941. évében Gandalffal, a mágussal és 13 törppel együtt lakhelyérõl, a hobbit-föld (a Megye) szívében lévõ Hobbitfalváról elindulva nagy utazást tett. Az utazásról szól Tolkien A hobbit címû regénye. Útközben Bilbó találkozott egy Gollam nevû lénnyel, megszerezve tõle évszázadok óta õrzött varázserejû gyûrûjét, amely láthatatlanná teszi a viselõjét. Számos hihetetlen kaland után kincsekkel megrakodva hazatért Hobbitfalvára, és ott évtizedeken át nyugodtan, magányosan élt.

Miközben a könyv készült, a nagyvilágban éppen dúlt a II. világháború. Tolkien saját bevallása szerint a mûvében többször is érezhetõ az éppen aktuális katonai-politikai helyzet. Amikor a könyvben sötétebb, borúsabb a hangvétel, akkor éppen Nagy-Britannia is rosszabbul állt. Amikor javul, akkor a valóságban is valamiféle javulás fedezhetõ fel.^[forrás?]

Többször kijelentette, hogy mûve nem allegória, többek között mûve elõszavában is. Ennek ellenére sok spekuláció hangzott el arról, hogy az Egy Gyûrû az atombomba allegóriája lenne, bár ez a feltételezés nem állja meg a helyét alaposabb elemzésekkor.

A Gyûrûk Ura Tolkien érdeklõdési köreibõl, azok mélyebb kutatásából indult (nyelvészet, vallás -különösen a római katolikus-, mesék, skandináv és kelta mitológia). Megdöbbentõ részletességgel teremtette meg Középföldét, annak mitológiáját, a birodalmak történelmét, a karakterek leszármazási táblázatait, a használt nyelveket, rúnákat és naptárakat. Néhány kiegészítõ anyagot helyezett el a könyv függelékében, a mitológiát pedig beleszõtte egy hatalmas, bibliai stílusú mûbe, amelynek A szilmarilok címet adta.

Az események hatására viszont a Ballantine Books hivatalos puhakötésben megjelenõ kiadványa hatalmas anyagi sikert hozott. Az 1960-as évek közepére igazi kultuszkönyvvé vált. Ekkoriban jelent meg a második, javított kiadás, már az amerikai szerzõi jogi törvények elõírásainak figyelembe vételével. Több tucat nyelvre lefordították, több-kevesebb sikerrel. Tolkien nyelvészként több idegennyelvû kiadást megvizsgált és megjegyzéseket tett a fordítások minõségére.

A könyv eredeti, háromkötetes kiadása az Allen & Unwin gondozásában 1954-1955 során jelent meg, a kötetek között több hónap különbséggel. A késõbbiek során több kiadó többféle kiadásban megjelentette a mûvet, egy-, három-, hat- és hétkötetes (függelékek külön kötetben) kiadások is elõfordultak. Az angol kiadásoknál jelenleg használt ISBN számok az ISBN 0 618 34399 7 (egykötetes) és ISBN 0 618 34624 4 (háromkötetes esetén).

A regény eleinte csak keménykötésben jelent meg.

Az elsõ kötetben a teljes mû névmutatóját a harmadik kötet végére ígérték. Ezt sajnos idõhiány miatt képtelenek voltak beváltani, és csak az 1966-os kiadásban sikerült pótolniuk.

A három kötetben való megjelenés miatt a mûre rendszerint mint trilógiára utalnak. Idõnként maga Tolkien is így nevezte, ennek ellenére többször utalt rá, hogy ez a kifejezés helytelen, mert írása egy regénynek minõsül. A kötetek címének rövidítéséül általában az angol változatot használják.

A mûvet, részben a háború utáni papírhiány, részben árának viszonylag alacsonyan tartása miatt, három kötetre szedték (A Gyûrû Szövetsége: I. és II. könyv; A két torony: III. és IV. könyv; A király visszatér: V. és VI. könyv + függelékek). A függelékek és a térképek lassú készülte miatt a megjelenés elhúzódott: a kötetek sorrendben 1954. július 29-én, november 11-én és 1955. október 20-án kerültek az Egyesült Királyság könyvesboltjainak polcaira; valamivel késõbb az Egyesült Államokban is kiadták.

Kiadója nyomására 1937 decemberében hozzákezdett az ?új hobbithoz?. Néhány elvetett indítás után az Egy Gyûrû története került elõtérbe és a könyv A hobbit folytatása helyett tematikájában egyre inkább a kiadatlan Szilmarilok folytatása lett. Az elsõ fejezet, (Egy rég várt ünnepély) csaknem végleges formában jelent meg kezdettõl fogva, holott Bilbó eltûnésének oka és a gyûrû fontossága csak 1938 tavaszán jelent meg, A Gyûrûk Ura címmel egyetemben.

Tolkien eredetileg nem szándékozott folytatást írni A hobbithoz, és e helyett más mûveket publikált, mint pl. A sonkádi Egyed gazda. Legjobban a fõ mûvének tekintett Szilmarilokat szerette volna kiadni, de erre egyetlen kiadó sem mutatott hajlandóságot.

Az volt a vágya, hogy megírja Anglia mitológiáját, különösen az I. világháború során szerzett szörnyû tapasztalatai után, amikor látta, hogy mennyi minden eltûnt az általa szeretett értékekbõl, és felfigyelt a világban található mérhetetlen gonoszságra.