Kína éghajlata a nagy területi kiterjedés miatt igen változatos. Legnagyobb része szárazföldi éghajlatú, de déli területei már a tropikus és szubtropikus övezetben találhatók, míg északi területei a hideg övhöz fekszenek közel. A domborzatnak megfelelõen Kínában jócskán találunk magashegységi, valamint sivatagi éghajlatú területeket is. Az ország déli és keleti területei monszun hatás alatt állnak: tavasszal és nyáron a Csendes-óceán felõl érkezõ meleg monszun szelek sok csapadékot hoznak, így a nyár Kína nagy részén meleg és csapadékos.

Erõsen leegyszerûsítve azt mondhatjuk, hogy Kína területe nyugatról keletre lépcsõzetesen lejt. Nyugaton nagyrészt magas hegységek találhatók Himalája (????, X?mãl?yã), Kunlun (??, K?nlún), Tiensan (??, Ti?nsh?n) stb.], valamint a Csinghaj-tibeti-fennsík (????, Q?ngz?ng g?oyuán), innen keletre haladva egyre alacsonyabb hegységek és fennsíkok következnek, s végül az ország keleti felének nagy része alföld. Az ország szárazföldi területének több mint kétharmadát hegységek foglalják el.

A körülbelül Európa méretû ország a következõ államokkal határos: Észak-Korea (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság), Oroszország, Mongólia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán, Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Bhután, Myanmar (Burma), Laosz és Vietnam. A kínai szárazföldet keleten és délen a Pohaj- (??, Bóh?i), a Sárga- (???, Huángh?i), a Kelet-kínai- (??, D?ngh?i) és a Dél-kínai-tenger (??, Nánh?i) szegélyezi**. A kínai felségvizeken több mint 5000 sziget fekszik, amelyek közül a két legnagyobb Tajvan (??, Táiw?n) és Hajnan (??, H?inán).