Jn 15,12-17.

Jézus mondja: 12 "Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. 13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. 14 Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. 15 Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. 16 Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a
  véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt
  hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta:
  „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és
  annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!”, menni azonban nem ment.
  Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az
  első.”
  Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők
  megelőznek titeket Isten országában.

A hit eredménye; avagy hogyan erősödik fel hitünk, amikor Krisztushoz járulunk Van egy ember, aki ebben a pillanatban vált hí-vővé; nem ítéltetik el. De ötven évig bűnben élt, és az erkölcstelenség minden fajtájában elmerült; bűnei, amelyek nagy számban vannak, mind megbocsáttatnak neki. Isten szemében most olyan ártatlan, mintha sohasem vétkezett volna. Olyan nagy Jézus vérének ereje, hogy „aki hisz Őbenne, az nem jut ítéletre”.

 Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a
  főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket?
  Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek
  tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal
  teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az   emberektől?”
  Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt
  feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az
  emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki
  prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.”
  „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” –
  felelte Jézus.

Fil 1,3-11.

3 Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, 4 és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, 5 mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig. 6 Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. 7 Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben.

    Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott,  elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek

el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik:
  „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a
  vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig
  hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!”
  Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit
  akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába?

Jn 3,16-21.

16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17 Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. 18 Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 19 Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az
  írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön
  ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már
  eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így
  szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy
  Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
  Mt 17,10-13


  Elmélkedés:
  Jézus arról beszél a mai evangéliumi részben, hogy Keresztelő Szent Jánosnak
  ugyanaz lett a sorsa, mint Illés prófétának, s ehhez hozzátehetjük még, hogy
  ugyanaz, mint sok más prófétának.

Lk 24,30-52.

30 És amikor asztalhoz telepedett velük Jézus, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32 Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" 33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. 34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.

    Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a
   nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják
   pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem
   zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge
   van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk,
   borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét
   azonban művei igazolták.”
   Mt 11,16-19


   Elmélkedés:
   Az ószövetségi időkben Isten számos prófétát küldött, akiknek az volt a
   feladata, hogy figyelmeztessék a választott népet arra, hogy megszegték a
   hűséget, s térjenek vissza Isten törvényeinek útjára.