A hetvenkét  tanítvány, akiket  Jézus az  evangélium hirdetésére  küldött,
  nagy örömmel tért vissza. ?Uram ? mondták  Jézusnak ?, a te nevedre még  a
  gonosz lelkek  is engedelmeskedtek  nekünk.? Ő  így válaszolt:  ?Láttam  a
  sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy
  kígyókon  és  skorpiókon  járjatok,  hogy  minden  ellenséges  erőn   úrrá
  legyetek: Semmi sem fog ártani  nektek.

  Jézus egy alkalommal  így szólt tanítványai  előtt: Jaj, neked,  Korozain!
  Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek  volna
  azok a csodák, amelyek nálatok  történtek, már rég szőrzsákban és  hamuban
  tartottak volna bűnbánatot. Ezért  Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb  sorsa
  lesz az ítéleten, mint nektek. És  te Kafarnaum? Vajon az égig  emelkedel?
  Egészen az  alvilágig fogsz  süllyedni. Majd  így folytatta:  Aki  titeket
  hallgat, engem hallgat; és  aki titeket megvet, engem  vet meg.

  Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
  tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
  helységbe, ahová  menni szándékozott.  Így szólt  hozzájuk: Az  aratnivaló
  sok, de a munkás  kevés. Kérjétek hát az  aratás Urát, küldjön  munkásokat
  aratásába. Menjetek!  Úgy küldelek  titeket,  mint bárányokat  a  farkasok
  közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut.

 Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael   főangyalok

  Egy alkalommal: Amikor  Jézus látta,  hogy Nátánáel  közeledik hozzá,  így
  szólt: Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség.  Nátánáel
  megkérdezte: Honnan ismersz  engem? Jézus  így felelt:  Még mielőtt  Fülöp
  hívott volna, láttalak a fügefa alatt. Nátánáel erre elismerte: Rabbi,  te
  vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya. Jézus így szólt: Azért  hiszel,
  mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt.

  Amikor már közel  voltak Jézus szenvedésének  és megdicsőülésének  napjai,
  elhatározta, hogy Jeruzsálembe  megy. Követeket küldött  maga előtt.  Ezek
  elindultak,  betértek  a  szamaritánusok  egyik  falujába,  hogy  szállást
  készítsenek neki.  De  azok  nem fogadták  be  Jézust,  mert  Jeruzsálembe
  tartott. Ennek láttán a tanítványok,  Jakab és János felháborodtak:  Uram,
  akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?

Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni... De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk. (Józs 24,15)

Személyzeti főnökként az iskola vonzáskörzetében nagyon sok emberrel találkozom. Kollégáimmal gyakran beszélgetünk a családokról, nyaralási tervekről, vagy hétvégi eseményekről. Egyik kedvenc programom a 12 éves fiammal töltött idő. Másik pedig a gyülekezetem, bizottsági munka, istentisztelet, önkéntesség, különböző projektek, lelkészünk humoros, de nagyon időszerű kérdésekkel foglalkozó igehirdetései.
Múlt vasárnap új tagok csatlakoztak a közösségünkhöz.

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a  legnagyobb
  közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy  gyermeket,
  maga mellé állította,  és így  szólt tanítványaihoz: Aki  befogadja ezt  a
  gyermeket az én  nevemben, engem fogad  be. Aki pedig  engem befogad,  azt
  fogadja be,  aki  engem küldött.  Mert  aki  a legkisebb  köztetek,  az  a
  legnagyobb. Ekkor  János vette  át a  szót: Mester,  láttunk valakit,  aki
  ördögöt űzött ki a  te nevedben.

Abban az

 

időben: Jézus a következő

példa beszédet mondta:

Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit.
Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték.

  Jézus egy  alkalommal  így  oktatta tanítványait:  Ha  testvéred  vétkezik
  ellened,  menj,  és  figyelmeztesd   őt  négyszemközt!  Ha  hallgat   rád,
  megnyerted testvéredet. Ha  azonban nem hallgat  rád, vigyél magaddal  egy
  vagy két társat, hogy  kettőnek a tanúbizonysága  vagy háromé tanúsítsa  a
  dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd  meg a hívek közösségének! Ha a  hívek
  közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.