Személyzeti főnökként az iskola vonzáskörzetében nagyon sok emberrel találkozom. Kollégáimmal gyakran beszélgetünk a családokról, nyaralási tervekről, vagy hétvégi eseményekről. Egyik kedvenc programom a 12 éves fiammal töltött idő. Másik pedig a gyülekezetem, bizottsági munka, istentisztelet, önkéntesség, különböző projektek, lelkészünk humoros, de nagyon időszerű kérdésekkel foglalkozó igehirdetései.
Múlt vasárnap új tagok csatlakoztak a közösségünkhöz. Az egyik új tag egy munkatársam volt, aki hallotta, amikor a gyülekezetről számoltam be. Eljött egy istentiszteletre, és úgy döntött, hogy csatlakozik hozzánk. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy támogatója lehettem. Az alkalom után rögtön odajött hozzám, megölelt, köszönetét fejezte ki, és adott egy ajándékot. Együtt vettünk részt a szeretetvendégségen, élveztük a finom ételeket és egymás társaságát. Milyen nagyszerű érzés, hogy egy újabb személy talált támaszt a hívek nagy családjában!
Volt idő, amikor szerepemet illetően kérdések foglalkoztattak, hol tudnék valamit tenni másokért. Isten kegyelméből minden nap találkozok emberekkel, akik nem ismerik Krisztust, és közösséget keresnek. Néha a beszélgetések lehetőséget nyújtanak arra, hogy másokat Istenhez vezessünk.

Imádság: Drága Urunk, adj szavakat, hogy bizonyságot tehessünk hitünkről a hétköznapi beszélgetéseinkben. Ámen.