Kis türelmet...
Az európai ember életében Isten helyét elfoglalta a pénz és az élvezetek. Az iszlám elfoglalja Európát. Nem fegyverrel, hanem hittel. Erről is beszélt Márfi Gyula veszprémi érsek a Naplónak nyilatkozva, hangsúlyozva, hogy amit mondott, az saját, személyes véleménye.
Az egyházi vezető hetekig fontolgatta, hogy megszólaljon-e a migránstémában, hiszen a katolikus egyház magyar képviselőinek korábbi nyilatkozatait – szövegkörnyezetből kiemelve vagy más kontextusba helyezve – komoly felzúdulás követte.
–
Ugyanakkor a hívő emberek útmutatást várnak az egyházi vezetőktől: mi
történik most, miért történik, mi a feladata a keresztény embernek?
– Véleményem szerint Európa leigázása történik az iszlám által, még
ha nem is fegyverekkel - hanem hittel. A muszlimok számára ez szent
háborút jelent, és el kell ismernünk önfeláldozásukat: hajlandók
kockára tenni életüket, átvágnak háborgó tengeren, több száz
kilométert gyalogolnak rengeteg viszontagság között, hogy
megérkezzenek új hazájukba, Európába. Ha az európai keresztényeknek
lenne hasonló hitük, s virágoznék nálunk a kereszténység, a muszlimok
nem jönnének ide.
--------------------------
– Tanulmányozta az iszlámot?
– Nem vagyok szakértő, de régóta foglalkozom a nagy világvallásokkal,
így az iszlámmal is. Most újabban elolvastam Gerhard J. Bellinger
Nagy valláskalauzából az ide vonatkozó 26 oldalt. Ebből tudom többek
között, hogy a muszlimok számára az a keresztény alapszabály, hogy
nemes cél érdekében sem követhetnek el önmagában véve bűnös
cselekedetet, nem érvényes. Adott esetben a hitetlenek becsapása,
kirablása, megölése lehet akár kötelesség is. (Vö. Korán 2. és 9.
szúra.) Ugyanebből a műből megismerhetjük az iszlám államjog
alapelvét. Eszerint a világ az emberiséggel együtt két részre oszlik: az
egyik a „dár al-iszlám”, azaz iszlám terület (ide tartozik most 19
ország, amelyekben az iszlám államvallás), a másik a „dár al-harb”,
azaz háborús terület. A dzsihád (erőfeszítés) arra kötelezi a
muszlimokat, hogy ezeket a területeket elfoglalják és iszlám uralom
alá hajtsák. (Vö. Bellinger, 214. oldal.) Nagyon fontos azt is
tudnunk, hogy az iszlám (szemben például a hinduizmussal és a
buddhizmussal) nem befelé forduló, individualisztikus, hanem kifelé
forduló, kollektivisztikus vallás. A hitterjesztés elsősorban nem
magányos misszionáriusok feladata, hanem a hívő tömegeké. Úgy
gondolom, hogy aki ezeket nem ismeri, a mostani népvándorlás
legmélyebb okait sem ismerheti.
– Más felfogás szerint az emberek a háború, az éhezés, a halál elől menekülnek, és nekünk kötelességünk segíteni rajtuk.
– Újra mondom: Európa számukra „háborús terület”, háborús területre
pedig nem szokás menekülni. Ez nem azt jelenti, hogy a háborúk
(Afganisztánban, Líbiában, Irakban, Szíriában és másutt) nem játszanak
szerepet, de csak másodlagosan. Ilyen másodlagos ok az ökológiai
katasztrófa is, amely az élettér beszűkülésével jár, és sok embert
menekülésre kényszerít. De még talán megemlíthetjük az okok közt azt
is, hogy egyes bevándorlók génjeikben hordják a (nem pejoratív
értelemben mondott) nomád életmódot, a hazátlanságot, mint természetes
életmódot. Biztosan szerepet játszik a szegénység is, illetve a jobb
életmód utáni vágy. Erre hivatkozunk a „gazdasági bevándorlók”
esetében. A mostani népvándorlásnak azonban nemcsak okai vannak, hanem
céljai is. (Hangsúlyozom ezt annak ellenére, hogy tudom: az okokat és
a célokat nem lehet élesen megkülönböztetni.) Melyek a migráció
céljai? Ezek közül is többet fel lehet sorolni. Itt van például az
európai nagyvállalkozók vágyakozása az olcsó munkaerő (modern
rabszolgák) után. De megemlíthetjük egyes, Európán kívüli nagyhatalmak
törekvését Európa meggyengítésére. Ezzel magyarázhatók olyan
érthetetlennek tűnő dolgok, hogy az Európa iszlamizálásában érdekelt
arab pénzvilág mellett amerikai bankok is támogatják a migránsokat,
kiket előszeretettel csak „menekülteknek” hívnak. Egy kicsit talán ez
az oka annak is, hogy a toleranciát fennen hirdetők segítik a
toleranciát alig ismerő migránsokat. A legfőbb cél azonban – amint már
említettem – a dzsihád, amely arra kötelezi a muszlim tömegeket, hogy
hajtsák iszlám uralom alá a földet.
– De miért most akarják Európát iszlamizálni?
– Elsősorban azért, mert a muszlim tömegek vezetői jól látják, hogy
megérett a helyzet a hitehagyott földrész elfoglalására. Segítséget
jelent a teljesen elvilágiasodott európai vezetők (tisztelet a
kivételnek) naivitása. Ők nem számolnak a hit erejével, el sem tudják
képzelni, hogy a széles tömegek vallásos meggyőződésében mekkora erő
van. Ők csak pénzben és napi politikában gondolkodnak. Olyan „európai
értékekről” szónokolnak (például szabadságról és egyenlőségről),
amelyek Európában már nem is léteznek. Az egyenlőséget összekeverik az
egyformasággal (genderideológia), a szabadságot pedig a
szabadossággal, amely saját szenvedélyeik rabjává teszi az európai
polgárokat. Jól jön a muszlimoknak a németek már-már idegbajos félelme
is attól, hogy újra fajgyűlölőknek nevezik őket. (Pedig a fajimádat és
a fajgyűlölet ellenszere nem a másik véglet: a kozmopolita
globalizmus, hanem a mértéktartó faj- és hazaszeretet.) Azt azonban
szeretném hangsúlyozni, hogy a bevándorlók közt biztosan vannak
menekültek is, illetve segítségre szoruló felebarátaink, akiket –
Jézus tanítása szerint – segítenünk kell. (Magam is küldtem a
karitászon keresztül pénzt is, takarót is.)
– Ön szerint mi vár most Európára?
– Európa levetette magáról Krisztus szelíd igáját, most az a veszély
fenyegeti, hogy nyakát Mohamed sokkal szigorúbb igájába hajtják.
Próféta nem vagyok, de azt tudom, hogy 1986-ban Európának jó egy
százaléka volt még csak mohamedán, ma pedig már közel öt százaléka. A
nyugati országokban ez az arány sokkal nagyobb. Nem lehet kizárni,
hogy 50 év múlva a muszlimok többségben lesznek, és akkor Európa
valóban iszlám uralom alá kerül. Üldözni valószínűleg csak a
hitetleneket és az ő normáik szerint erkölcsteleneket (melegházasok,
melegfesztiválok, genderideológia, Charlie Hebdo-szintű folyóiratok,
isten- és vallásgyalázó megnyilvánulások) fogják. A hívő
keresztényeket, zsidókat és más vallásúakat meg fogják tűrni, különösen
azokat, akiknek van szent könyvük (bibliájuk, arabul: koránjuk). Az
éveket azonban valószínűleg nem Jézus születésétől, hanem Mohamed
prófétának Mekkából Medinába történt menekülésétől, a hedzsrától
fogjuk számítani (Kr. u. 622-től), heti ünnepnapunk nem a vasárnap
lesz, hanem a péntek, a karácsonyt és a húsvétot pedig sokkal
diszkrétebben fogjuk megünnepelni, mint most... Új keresztény
templomok nem fognak épülni (mecsetek annál inkább), régi
templomainkat azonban megtarthatjuk és fenntarthatjuk, ha önerőből erre
képesek leszünk. A muszlimok is rendkívül sokfélék, és többségük
békeszerető ember, de mindig lesznek közöttük szélsőséges csoportok,
amelyek egy-egy templomot felgyújtanak, egy-egy imádkozó csoportot
felkoncolnak. Ezeket az iszlám állam is bűnözőknek fogja nyilvánítani,
de nem biztos, hogy megtalálja és megbünteti őket.
– A hívő ember felteszi a kérdést: mi lehet ezzel Isten terve?
– Azt hiszem, a népvándorlás végső okára tetszett rákérdezni. A
migráció valószínűleg Isten büntetése. A próféták egyértelműen
állítják, hogy Izrael (Kr. e. 722-ben), illetve Jeruzsálem és Judea
(Kr. e. 586-ban) azért esett el, mert a nép Jahve helyett a
bálványokat imádta. Ha Európa elesik, annak is a modern bálványimádás
(a pénz, a hatalom és a tiltott élvezetek imádása) lesz az oka.
– A nem hívők sokat idézik Ferenc pápát, aki a menekültek mellett emelte fel a szavát.
– Van némi mosolyogtató abban, hogy akik a pápai tévedhetetlenség
dogmáját nevetségesnek tartják, most számon kérik tőlünk, miért nem
fogadjuk el a Szentatya szavait egy olyan tárgyban, amelyre a
tévedhetetlenség nem is vonatkozik. A pápa csak akkor tévedhetetlen,
ha hit és erkölcs dolgában az egész egyház számára kötelező tanítást
ad. Itt nem erről van szó. A Szentatya azt kérte, hogy minden plébánia
fogadjon be egy menekült szír családot. Nos, számos plébánia önmagát
sem tudja fenntartani külső segítség nélkül. Azonkívül a bevándorlók
túlnyomó többsége nem menekült, nem szír és nem család. A pápa
megnyilatkozásait befolyásolja az a félelem is, hogy a muszlim
országokban fokozódhat a keresztények üldözése. De arra is gondolt, hogy
az ő szülei is bevándorlók voltak Argentínában. Ám bevándorlás és
bevándorlás között is óriási különbségek vannak. A Szentatya szülei
keresztényként mentek egy keresztény országba, így könnyen
alkalmazkodtak új környezetükhöz. A muszlimok azonban nem tudnak és
nem is akarnak alkalmazkodni. Ők – mint már mondtam – „harci
területre” jöttek: nem alkalmazkodni, hanem hódítani.
– Visszatérhetnek-e Európa liberális államai a keresztény gyökerekhez, mit tehetnek a hívők ebben a helyzetben?
– Nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy Európa – vezetőivel együtt
– megtérjen. Isten kegyelme mindenre képes. De a megtérést elsősorban
nekünk, hívőknek kell gyakorolnunk. Véget kell vetnünk az ilyen
gondolkozásnak, hogy „kicsit bérmálkozom is meg nem is”, „kicsit
szeretlek is meg nem is”, „veled, Uram, de nélküled”. Sokat kell
imádkoznunk és sokkal komolyabban kell vennünk keresztény hitünket.
Halálosan komolyan kell vennünk a keresztény erkölcsöket, különösen a
tízparancsolatot.
– A nem hívők úgy érezhetik, ők ki vannak rekesztve ebből a megoldásból. Ők mit tehetnek?
– Úgy vélem, a tízparancsolat nem csupán a keresztények számára
követendő, hanem minden normális társadalmi rend alapja. Számukra
elfogadhatóbb az a megfogalmazás, hogy ez a természet rendje, de attól
még a tartalma örök érvényű és egyetemes. A ne ölj, ne törj
házasságot, ne lopj, felebarátod feleségét, tulajdonát ne kívánd,
tiszteld szüleidet: mindenki számára kötelező parancs. Ez az alapja
nemcsak az örök üdvösségnek, hanem a földi boldogulásnak is.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!