Ne kérdezd, merre visz az út
A válasz biztonságot úgy se nyújt
Nem tudja senki, hogy hová érkezel
Magadtól indulj egyszer el

Ne kérdezd, honnan fúj a szél
Figyeld meg jól mirõl beszél
És ha érted már az összegyûjtött hangokat
Találd meg köztük önmagad

Ne kérdezd hol kel fel a nap
Gondold, hogy ott, ahol te vagy
De ne hidd azt, hogy mikor te már nem leszel
A nap sem ébred többé fel

Ne kérdezd hány napod van még
Nyugodj meg, lesz még épp elég
De addig is míg egyszer minden véget ér
Magadhoz hûséges legyél.

GYERMEK az az apró lény,

aki az éjszakát rövidebbé,

a nappalokat hosszabbá,

a bankbetétet kissebbé,

a ruhát rongyossá,

a pénztárcát üressé,

a múltat feledteté,

a JÖVŐT ÉRDEMESSÉ,

S AZ ÉLETET BOLDOGGÁ TESZI.

 

Álom még vagy valóság?

Telefon csörög, a szomszédban mocorgás. Nem itt szól.

Alszom még. Álmodom.

Sejtelmes ködön keresztül felsejlik az új nap. Ne még!

Összeszorítom a szemem. Visszamennék, de az orromat kávéillat csapja meg. Ez már a reggel!

Jó meleg ölelés a kispárnán.

Nyújtózkodni kellene, de megmozdulni nehéz. Fogva tart az éji zene, az álomvilág.

Valahol rádió szól, édes, lágy zene...monoton beszéd.

Ajtónyikorgás, zuhanyznóta, kanálcsörömpölés.

Új fészket épített a szirti sas,
S a sziklabércen büszkén nézett szét,
S így szólt: " Milyen hatalmas vagyok,
Erõs e fészek, jó munkát dícsér!"

S míg büszke szívvel a völgybe letekint
Ott lát egy kicsi, vézna verebet,
Amint ugyancsak fészkét rakja fel
Kis szalmaszállal vékony csõrivel.

A kis veréb is, amint feltekint
Meglátja õt és eképp gondolkodik:
"Nehéz a szalmaszál, a föld röge
Jól megragadta, mint gyökér a fát,

Megkérem õt, talán segít nekem;
Mivel, mi nekem estig eltart
Elvégzi õ egyetlen perc alatt
S elõbb lesz készen kicsiny otthonom."

A úgy is tett, mire a sas így felelt:
"Nagyon szívesen segítek neked,
De szalmaszálat én nem hordozok,
Mert mit szólnak majd az emberek?!

hogyan lehet szexepilünk?

1.legyen önbizalmunk.
2. mosolyogjunk sokat!
3.legyünk érdeklödöek,teremtsünk szemkontaktust.
4.sugározzuk nőiességünket:mozogjunk kecsesen,de ne legyünk túl kihivóak,mert az közönséges.
5.legyünk mindig ápoltak.de ne használjunk túl sok sminket.
6. idönként változtassuk meg frizuránkat.
7. olyan ruhát viseljünk,amiben jól érezzük magunkat.
8. merjük önmagunkat adni,és ne másokat probáljunk utánozni!

Dõlj kényelmesen hátra és figyelj! Most mesélni fogok Neked!
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az üveghegyen túl , élt egyszer egy Király. Nem volt gazdag király, nem volt harcos király, csak olyan mindennapi, elfoglalt király volt. Nagyon szerette az embereket, mindenkihez volt egy kedves szava.

Történt egyszer, hogy a Király ablakára szállt egy Kismadár. Törött szárnyú, beteg madárka volt, de az éneke oly gyönyörûséges, hogy összefutottak a palota lakói, ha meghallották.

Mi nõk korán megtanulunk a látszatnak élni. Már kicsi lányként frizurákat fésültetünk, szép ruhákért fáj a szívünk, tiniként ez kifejezettebbé válik. Elõször csak némi szemceruza, majd alapozó, rúzs, szempillaspirál, némi parfüm.

Már nem jó a tavalyi kollekció, új ruhák, cipõk, frizurák, smink bûvöletében élünk. Érdekes módon, mindenki azt hiszi, tudja hogyan lehetne szép a nõ.

Állunk a tükör elõtt és új ruháról, fodrászról, szoláriumról, aerobikról,álmodunk.

Többször jártam már Erdélyben. Láttam az égig érõ hegyeket, melyek csúcsát hó fedte. A hatalmas fenyõket, a virágpompában díszlõ hegyoldalt, és láttam a juhászt nyájával, a szorgos és becsületes erdélyi öregapót szekéren, Leventét a székely parasztot, aki anekdotáival szórakoztatott minket a hosszú szekérúton a Hargitán, a sebes folyású folyókat,a völgyben elterülõ falvakat,és a végtelenbe nyúló gyönyörû táj szépségét. Az elsõ látogatásomkor, akkor ott megfogadtam, visszatérek, mert aki ezt egyszer látta, érezte, azt rabul ejtette Erdély.

Álltál már megsemmisülten, mint akit villám sújtott? Volt már, hogy forgott veled a világ, és zuhantál, hogy aztán kínok között, törött csontokkal kelljen kivergõdnöd a legmélyebb verembõl? Kaptál - e már olyan sebeket, amik úgy érezted, soha nem gyógyulnak? Volt-e már, hogy végérvényesen elvettek tõled, eltöröltek belõled valamit? És volt-e már olyan, hogy te törted össze valaki szívét?
Volt-e, hogy egyszer csak azt érezted, a szerelem elmúlt, a láng kihunyt, és neked menned kell?

Amit gyűlölünk, azt nem értjük meg.
Amit nem értünk meg, azt nem ismerjük.
Amit nem ismerünk, attól félünk.
Amitől félünk, azt gyűlöljük.