Az egyedüllét fogalma még lehangoltabbá válik, ha egyenlõvé tesszük a magánnyal...
E kettõ természetesen nem egy és ugyanaz.
Lehet valaki egyedül, de még sem magányos, illetve lehet valaki magányos akkor is, ha sokan veszik körül.

Azt hiszem, hogy mindannyian megtapasztaltuk már az egyedüllét különbözõ fokait.
De szerintem nem mindig szenvedünk tõle.
Olykor úgy gondoljuk, nemcsak szükséges számunkra a magány, hanem egyenesen kivánatos, sõt néha örömteli..
Néha egyedül kell lennünk ahhoz, hogy a szó legteljesebb értelmében újra önmagunkra találjunk.

Manapság a "lecsendesedés" és a türelem hiányzik az emberekbõl.
Szerintem, ahol valami fájdalom, vagy kellemetlen érzet van, ott önkritikát kellene gyakorolni....
Csakhogy legtöbben az önkritika helyett általában ajándékok gazdagságával próbálják megmérni, valamint kifejezni szeretetüket!

Manapság amikor mindenki a maximumot próbálja kicsikarni magából - munkában, szórakozásban -
sokan még az alvásra is sajnálják az idõt, mert úgy érzik, hogy amíg alszanak, egy csomó izgalmas dologról lemaradnak.

Borbála egy gazdag nikodémiai kereskedõ leánya volt. A szép és okos leány levelezni kezdett egy tudós püspökkel, s hamarosan megkeresztelkedett. Apja azonban nem nézte jó szemmel Borbála megtérését, s végsõ elkeseredésében õ maga jelentette fel a helytartónál, Maximinus Daiánál. Borbála legendája szerint azonban a toronyba zárt leány elõtt megnyíltak a börtön falai, majd a rejtekhelyét eláruló pásztor bárányai változtak sáskákká. Végül hosszas bebörtönözés és kínzások után tulajdon apja fejezte le, akit viszont ezért villám sújtott agyon.

Ha kisbabád vagyok - érints meg!
Szükségem van az érintésedre, úgy ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretetet ad.

Ha gyermeked vagyok - érints meg!
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjpuszid édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.

Ha kamasz fiad vagyok - érints meg!

Ma reggel, amikor kinyitottam a levelesládámat, ez a küldemény fogadott.

Elöljáróban csak annyit szeretnék mondani, hogy nem vagyok vallásos ember, de van hitem abban, ahogyan én próbálom megérteni a világot és a teremtõ(inket), és a teremtõ(ink) mögött álló erõket.

Olvassátok el a következõ interjút:

 Az év egyik legszebb ünnepe felé közeledve úton-útfélen, az összes karácsonyi vásárban a sok-sok apró, illetve nagyméretû csecsebecse, ajándék mellett mindenhol kapható gyertya. Kicsi és nagy, gömbölyû és szögletes, illatos és szagtalan, egyszóval: rengetegféle színû, formájú és méretû. Mert a gyertya elengedhetetlen kelléke, dísze az ünnepeinknek...

 Ám vajon mióta van ez így? Mióta tartozik hozzá elválaszthatatlanul az egyházi, de akár a családi és egyéb jellegû ünnepeinkhez is.

?Aki böjtöl András napján,

Võlegényt lát iccakáján."

A hónap utolsó napján, november 30-án Szent András napját ünnepeljük. András, Jézus tanítványainak egyike halász volt. Görögországban térített, Patraszban szenvedett vértanúhalált, amikor Néró császár helytartója elfogatta, és X alakú keresztre kötöztette, hogy lassú halállal haljon meg. A legenda szerint, két napi szenvedés után november 30-án halt meg. Mivel a kereszt szárait átlósan ácsolták össze, nem úgy, mint Jézusét, ezért az ilyen alakú keresztet András-keresztként emlegetik.

Jellegzetes karácsonyi csemege a szaloncukor, amelybõl ma nagyon sokfélét vásárolhatunk.

A piros üveggolyó

A nagy gazdasági válság évei alatt egy dél-idahoi falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja elõtt, hogy az éppen szezonban levõ zöldségbõl, gyümölcsbõl vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az idõben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az áruért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot.