A rózsa

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörû virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre elõször. "Milyen szép!" - gondolta - "Milyen kecses!" Aztán lassan a többi állat is felfedezte.

- Milyen egyszerû! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség!
- Közönséges! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyû - Hát hogy néz ez ki?

"Mind ilyenek vagytok." - gondolta a farkas a fák közül - "Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót." A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.

Hányszor érezted már ezt? Hányszor akartál bárhol lenni, bármit tenni, csak akkor és ott ne legyél! Elfutni, menekülni, feladni. Valahol máshol újból és újra kezdeni. Ahol senki nem ismer, ahol tiszta lappal indulhatsz. Mondd az a lap nem a lelkiismereted? Amit sosem lennél képes elhagyni. Bármennyire szakadt, vagy piszkos. Akkor is te vagy, a részed.

Olyan lennél, mint az az ember, aki a saját árnyéka elõl futott, és addig hajtotta magát, míg bele nem szakadt a rohanásba.

"utolsó pillantás"

Egy mondás szerint valahányszor születik egy kisbaba, Isten úgy dönt, hogy a világ tovább élhet!

Úgyanígy mindennap, amikor felébredsz, egy újabb napot kaptál, amelyet átélhetszt...

Nem kapsz több életet, mint ez....
Soha többé nem fogod ezt a szerepet játszani, és ezt az életet úgy átélni, hogy az Neked megadatott.
Soha többé nem fogod a világot úgy tapasztalni, mint ebben az életben..

Ne várd ki azt az utolsó pillantást az "óceánra, az égre, a csillagokra" vagy VALAKIRE akit SZERETSZ!!!

A hosszú télen keletkeztek egy sziklás, bozóttal körbevett üregben, a hegyoldalt beborító erdõ közepén. Makacs közönyösséggel méregették egymást. Viszonyuk meglehetõsen hûvös volt. Néhány "jónapot", egy-két "jóestét". Semmi több. "Jégtörésrõl" szó sem volt. Mind a ketten azt gondolták a másikról: - Igazán eljöhetne hozzám! De a jégtömbök egyedül nem tudnak elmozdulni a helyükrõl. Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.

• Üdvözöljük az Adminisztrációs Hivatal Ügyfélszolgálatánál! Telefonja nyomógombjainak segítségével válassza ki a kívánt menüpontot! 1. gomb: személyi adatok, 2. gomb: anyakönyvi változások bejelentése, 3. gomb: társadalombiztosítási adatok, 4. gomb: közlekedésrendészet, 5. gomb: foglalkoztatási adatok, ideértve a vállalkozásokat is, 6. gomb: közmûvek, 7. gomb: egészségügyi adatbank, 8. gomb: szociális szolgáltatások, 9. gomb: banki információk, 0. gomb: politikai pártok, #1.

BIZONYISTEN!
- Hátborzongató história! - kotkodácsolta egy jérce, mégpedig a falu ellenkezõ végén, mint ahol a história megesett. - Hátborzongató dolog történt a tyúkólban! Nem mernék egyedül aludni ma éjjel, nem én! Milyen jó, hogy annyian gubbasztunk a rúdon! - Aztán elmondta a históriát, amely csakugyan olyan rettenetes volt, hogy a tyúkoknak minden tolla szála az égnek meredt, a kakasnak meg lefittyedt a taraja. Bizonyisten!

De kezdjük az elején a históriát, amely a falu túlsó végén, egy másik tyúkólban esett meg.

A Vidra vidáman csúszkált a domboldalon, szánkázott és kacagva csusszant a sebes folyású patakba. Hempergõzött a csobogásban és lustán nyújtózkodott kimerülten egy kedves szikla tetején, napsugárban fürdõzve.
A Mókus fára mászott és makkot csent, gyûjtögetett. Egyik ágról a másikra libbent, szép ívû farka vidáman követte és egyensúlyozta. Nagy ugrásokat is megkockáztatott és a sok és veszélyes ugrást is végrehajtva, adrenalinban megmártózva a nap végén kimerülten kucorodott be a kis odvába.

25 év múlva az átlagember lakóparkban lakik. A lakópark körül magas kerítés, a portán 24 órás ügyelet, biztonsági õrök, saját parkoló, szolárium, szauna és squash-pálya. A lakások hang-, hõ-, fény-, szag- és érzelemszigeteltek.

A nem átlagemberek a parkban laknak. És a nyóckerben. Meg panelben.. A lakóparkokba befelé nézhetnek, bár nem illik...


25 év múlva az átlagember kizárólag a szolgáltatásokban dolgozik. Üveg-gránit irodaházakban. A férfiak öltöny-nyakkendõben, a nõk kosztümben.

A boldogság természete...

Ma elgondolkodtam kicsit a boldogság mibenlétérõl. Tapasztalat szerint az ember akkor boldog, ha úgy érzi, élete sínen van, a dolgai a várakozásoknak megfelelõen alakulnak, tervei sikerülnek, és minden szükséges körülmény adott a kiegyensúlyozott élethez. Ez az állapot azonban az emberek nagy részére sajnos nem jellemzõ. Mindig többre vágynak, mint ami éppen megadatott nekik, és azt mondják, majd akkor leszek boldog, ha meglesz az autóm, a lakásom, stb.