Hit nélkül

Hit nélkül, céltalan az emberélet,

lelki sivatag homoktengerében,

bolyong az éjfekete sötétségben.

Útja a végtelen semmibe vezet,

míg lelki köd homálya, nem oszlik el.

De mikor a hajnal csillaga dereng,

s fénysugara áttör a sötétségen,

lángra gyújtja az alvó hit mécsesét,

újjászületik lélekben a remény.

Schvalm Rózsa

(2011-07-09)

Avar zörren lépteim alatt

"Ősz barangol" már a fák között,

szívembe is csendje költözött.

„Kóró lett a fényes laboda”

piros levelén rozsda foltja.

Lombsátorát bontja az erdő,

nap sugarát rejti a felhő.

Néha-néha makkok koppannak

avar zörren lépteim alatt.

Oly megható e kép, e látvány,

a lélek, beleborzong árván.

Tükrében látja saját sorsát,

érzi gyarló, ember mivoltát.

Mint ősszel fákról a levelek,

évek múltba hullnak, elmennek.

Jő az éj

Lopakodva jő az éj,

holdkaréja útra kél,

égbolt ében mezején,

sűrű csillagfövenyén.

Szikrázó a csillagéj,

titkot regél, súg a szél.

Megérint a messzeség,

rejtély, ismeretlenség.

A távol most oly közel,

ég  összeér a földdel.

Tó tükrének fényhídján,

átível a holdsugár.

Halk dallam szól valahol,

száll éter hullámokon.

Talán csak a szél dúdol,

andalítón altató.

Schvalm Rózsa

(2012-07-19)

Mindig a fény felé

Mindig a fény felé,

Feléd visz az utam,

életem ösvényén,

próbák közt is, Uram.

Ha gyűlnek sötéten,

fellegek felettem,

keresztedre nézek,

könnyebbül a lelkem.

Te meghaltál értem,

bűneim elvetted,

hogy szent keresztségben,

újjászülethessek.

Ádám örökségét,

tengerbe vetetted,

Isten szeretetét

nyújtja felém kezed.

Mindig a fény felé,

Feléd visz az utam,

életem ösvényén,

próbák közt is, Uram.

Ha érint

Ha érint a Krisztusi láng,

megújul benned a világ.

Tágul a lelki horizont,

nyílik egy új dimenzió.

Átlényegül  teljes lényed,

ISTEN szemszögéből nézed

a világot, mi körülvesz,

meglátod a jót s a szépet.

Másban is a jót keresed,

a Krisztusi lelkületet.

Válaszfalak leomolnak

testvérszívek bontakoznak.

Schvalm Rózsa

(2012-07-02)

<object width="336" height="295"><param name="movie" value="http://hu.netlog.com/go/widget/videoID=hu-1139982"></param><param name="wmode" value="window"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="http://hu.netlog.com/go/widget/videoID=hu-1139982" type="application/x-shockwave-flash" allowFullScreen="true" wmode="window" width="336" height="295"></embed

Dicsőséged felragyog

Dicsőséged felragyog, Uram, minden hajnalon,

áradó fénye csillan a hajnali harmaton.

Ránk mosolyog felkelő nap arany sugarában,

átölel enyhe szellő lágy simogatásában.

Zengő énekkel dicsérnek az ég madarai,

hálásan integetnek feléd a fák lombjai.

Dicsérnek Téged tengerek fodros hullámai,

rohanó folyók zúgva habzó kék szalagjai.

Dicsérd ember, te is azt a nagy- nagy szeretetet,

amellyel védett, megtartott Teremtő Istened.

Felismerni a teremtésben Isten művét

Felismerni a teremtésben Isten művét,

megérteni az emberi lét korlátait,

magasabb Intelligencia létezését,

mely messze meghaladja az ember értelmét,

aki mindezt átlátni képes: zseniális.

Rút hernyóban meglátja a gyönyörű lepkét,

tojásban a szabad, szárnyaló sas madarat,

hogy önző ember válhat Isten gyermekévé,

s mindez Isten újjáteremtő alkotása.

Isteni erő térben, időben korlátlan,

újat alkotott a jelen párhuzamában,

egy másik, létező világ valóságában,

mit megláttat Isten János látomásában.

Egy kis sziget

Világ zaja távol már,

elosont az ifjúság.

Múlt időben csendesen,

pihen az emlékezet.

Egy kis sziget a jelen,

az idő tengerében.

Röpke öröm-perceket

áraszt, ezüstös fényben.

Kegyelem a pirkadat

csillan hajnal aranya.

A szívet beragyogja

Isteni fény-sugara.

Foglyul ejtett gondolat

rabságában boldogan

beolvad, a végtelen,

időtlen tengerébe.

Schvalm Rózsa

(2012-01-13)