Óh, mily boldogság!

Immánuel, óh, mily boldogság,

nyíljon a szív és szóljon a száj!

Istennek zengjen dicséretet,

eljött közénk az égi követ!

A világnak örömhírt hozott,

csillag gyúlt az égen ragyogón.

Bölcsek követték a csillagot,

amely Hozzá utat mutatott.

Az a csillag ma is fenn ragyog,

sugárzón hirdeti karácsonyt.

Ki éjsötétben néz az égre,

látja: ma is égő a fénye.

Bölcsek ma is, kik követik Őt,

a Megváltót, a hőn Szeretőt.

Adventi vasárnap

Advent vasárnapja van, tél kezdete,

alszik a természet ünnepi csendben.

Fehéren takarja hulló tiszta hó,

mint hópelyhekből szőtt puha takaró.

Elbűvölően szépséges e látvány,

Isten jelenlétét sugallja a táj.

Közel van Ő, közelebb, mint gondolnánk,

várakozó szelídséggel tekint ránk.

Üzen a némán hulló hópehellyel,

a téli égbolt derengő fényével,

Adventi éj fénylő csillagaival,

s a holdvilág ezüst sugaraival.

Jöjj el mielőbb Nagy Király

Jöjj el mielőbb Nagy Király,

hívő néped, jöttödre vár.

Várakozó szeretettel,

vággyal tekint az égre fel.

Reményt árasztó fénysugár,

ami áttör tél homályán,

Hozzád vonzza szíveinket,

zeng Feléd, a hálaének.

Te vagy kincsünk és örömünk,

Tebenned van reménységünk.

Jöjj el mielőbb Nagy Király,

hívő néped, jöttödre vár.

Schvalm Rózsa

(2010-12-12)

 Ne rettenj meg!

Ne rettenj meg rémhírek hallatán,

ha meginogni látszik a világ,

hűséged mindenkor legyen szilárd,

bizalommal állva hit talaján!

Jönnek szomorú, gyötrelmes napok,

hallasz földrengésről, háborúkról,

jönnek ámító, hamis Krisztusok,

tarts ki, menj tovább igaz utadon!

Ha mindenütt hangzik az igaz szó,

mindenki előtt tárul a titok,

nem jön a vég előbb, majd csak akkor.

Nem megsemmisülés, kezdet a vég!

Új ég – új föld születik vajúdón,

mi túl van az ember képzeletén.

Pereméről nézem

Pereméről nézem e világot,

a ballagó idő oromzatán,

Elmerengve néha meg-megállok,

vajon miért az örök rohanás?

Megértettem már az idők szavát

nem áltatom magam ábrándokkal.

A földnek vándora vagyok csupán,

amíg lelkem e porhüvely foglya.

E világ kincse már nem ejt rabul,

sorsa az enyészet, mulandóság.

Ideig való, a fénye megfakul,

hogy megszerezzem nem űz már a vágy.

Szemem előtt tágul a láthatár,

kincseit tárja egy másik világ.

A Biblia

Istentől ihletett az írott szó,

amit a Biblia rejt lapjain.

Gondolat, amely gondolathoz szól,

a helyes úton járni megtanít.

Kincset talál a hittel olvasó,

mint gyöngyhalász megleli a csodát,

Igazgyöngyként gördülő sorok,

mennyei szózat égi fonalán.

A kegyelem irányjelző hangja,

amely megkímél a tévelygéstől.

Lelket megszólító sugallata.

bátorító és megtartó erő.

Schvalm Rózsa

(2012-10-29)

Fényszikrákat szór az őszi ég

Ma még fényszikrákat szór az őszi ég,

de sűrűn hull már fákról a levél.

Süppedő szőnyegén szökken a szellő,

csend, némaságtól visszhangos az erdő.

Valami fenséges nyugalom árad,

bűvös illata betölti a tájat.

Sejtelmesen hullámzik az éterben,

az ősz búcsút hintő hűs lehelete.

Szürkülő ég alatt varjúcsapat száll,

esthomályon tör át halvány holdsugár.

Dér-ezüst hajjal ébred már a holnap,

közelgő tél fuvallatát súgja.

Zarándokként élem

Zarándokként élem földi életem,

néha árnyék, máskor a fény vetül rám.

Ha gondok fellege vonul felettem,

kiutat keresek hol megoldás vár.

Utak kavalkádja nyílik előttem,

merre induljak nem könnyű dönteni.

Bármerre nézek az ég nem felhőtlen,

vonz  ahol fényt látok földerengeni.

Áradó sugara lelkem érinti,

bár az út nem sima, göröngyös talán,

bennem vágyat ébreszt mégis s felhevít,

reményszikrát vetve fellobban a láng.

Árnyék és fény

Árnyék és fény, félelem és remény

váltakoznak az élet színterén.

Hol nap ragyog, hol örvény kavarog

míg világ a világ, s a föld forog.

Vannak szegények, vannak gazdagok,

nagyhatalmak és kicsi országok.

Oly ingatag, bizonytalan a sors,

a holnap, a jövő oly homályos.

Nem létezik több, csak egy biztos pont,

nem rendítik  soha változások.

Tegnap és ma is jó pásztorod

az Úr : Vele öröm lesz holnapod.

Schvalm Rózsa

(2012-01-19)