Keresztút

Áruló tanítvány, kárhozat fia
hűtlen elárulta az Emberfiát.
Mint egy elvetemült rablót elfogtak,
a gonosz ellenség kezet emelt Rád.

Elhurcoltak, arcul ütöttek, s látva
ezt Péter, háromszor hagyta el ajkát
tagadás, mielőtt a kakas szólalt,
gyarlón, ahogy megmondtad előre már.

Őrzőid szemed betakarva csúfoltak,
megütöttek, s hangzott gonosz káromlás.
Elmúlt az éj, és szomorú nap virradt,
vittek főtanács elé, jött vallatás.

Hiába az igaz szó, ha ki vallat,
nem akarja hinni Isten igazát.

A legnagyobb szeretet

Vérrel írt, tiszta, igaz szeretet

tekint vissza nagypéntek tükrében.

Krisztus érettünk ment a halálba,

kereszt útjáról nem fordult vissza.

Halálig és azon túl is szeret,

rábízhatod hittel életedet.

Általa van békés valósága

Isten és ember kapcsolatának.

Szeretete átjár szívet, lelket,

mint tavaszi fény a természetet.

Megtisztulva a hit forrásában

betölt égi fénnyel, ragyogással.

Schvalm Rózsa 

Uram, mikor földön jártál

Uram, mikor földön jártál,

szeretetből, jó példát mutattál.

Tanítványokat oktattál,

hogy e szeretetet, továbbadják.

Mint én szeretlek titeket,

egymást, ti ugyanúgy szeressétek!

Hogy a világ megláthassa,

az Én tanításom szerint éltek.

Hol szeretet melegsége,

átjárja, s betölti a szíveket,

áldásod dicső fényében,

emberek között , ott békesség lesz

Zárkózott a ma embere,

most, valami lelki télben élünk,

ó bárcsak visszatekintve,

sikerülne, jó példád követnünk.

Szállnak az évek

Néha elragad, fájó gondolat,
az idő szalad.
Szállnak az évek, visszatekintek
lopva a múltba.
Bús szemeimbe  emlékek árnya
könnyeim csalja.
Hagyom, suhanjon a képzeletem
múlt tegnapokba.
Idő fonalán, csillogó gyémánt
mi szép volt hajdan.
Fogas kerekét visszaforgatnám,
oly nagy-boldogan.
Múló pillanat, bús felismerés,
az idő szalad.
Rettegett jövő oly bizonytalan,
mit hoz a holnap?
Égi magasból szól egy hang: ne félj,
megváltottalak!

Schvalm Rózsa

( 2012-03-01)

 Mint homokórán

Mint homokórán a homokszemek,
úgy múlnak perceink, egyenletesen.
De néha-néha ólomlábon járnak,
s van, amikor rohanva tovaszállnak.

Megérinthet váratlan a pillanat,
és akkor megállni látszik az idő,
a jövő, száznyolcvan fokos fordulat,
hogyha a magasságból, üzenet jő.

Hogyha Lélektől- lélekig szól a hang,
egy új útra szólít, új utat mutat.
Felette ott ragyog egy fénylő csillag,
követed, s többé már nem nézel vissza.

Schvlm Rózsa

Mindenütt jelenvaló

Látom, Uram, fénylő dicsőséged,

akár égre vagy földre tekintek.

Megérintesz hulló hópehelyben,

áztató zápor esőcseppjében.

Kezed munkáját dicséri minden,

ami körülvesz a természetben.

Az ég kékje, felkelő nap fénye,

nyíló virág s a mezők termése.

Téged látlak velem szembejövő

ember barátságos mosolyában,

 Te hangodat hallom felcsendülő

szép zenében, orgona hangjában.

Érzem szerető gondviselésed

mindennapok apró csodáiban,

nem hagysz magamra a betegségben,

felém nyújtod kezed gondjaimban.

Schvalm Rózsa: 

Fél szívvel nem lehet

Az Úr szava, tán megbotránkoztat,

de igazsága lélek mélyére hat.

Mérlegeld hát, mi célja életednek,

Jézust követni fél szívvel nem lehet.

Könnyelműen ne indulj ez útra,

odaadás a tanítványok sorsa.

Oldj el minden szálat, mi megkötöz,

tedd le minden gondod, ami röghöz köt.

Amíg elkápráztat hatalomvágy

és gazdagság, amit kínál a világ,

s mely tán elefántcsonttoronyba zár,

nem lehetsz addig hűséges tanítvány.

Ő, Ki mindenkinél nagyobb,
szerény volt és alázatos.
Fényes aranybölcső helyett,
jászolbölcsőbe született,
s övéi közt nem lelhetett,
befogadó szeretetet.
Bár királyok közt legnagyobb,
illette volna fényes trón,
trónja, helyette kereszt volt,
s koronája tövisből font.
Kívánták látni Napkelet,
s távol, Napnyugati bölcsek,
kívánt látványosság helyett,
jászolbölcső és a kereszt,
botrányát tekinthették meg.
Elhaló búzamag volt Ő
áldozata gyümölcsöző
halálából élet fakadt,
mely örök üdvösséget ad.