Kis türelmet...
I. Elveszítettél.
Még nem tudod, még nem érzed,
talán soha nem is érted, hogy
milyen önzetlenül szerettelek,
de Te elveszítettél - és ezzel -
én is elveszítettelek Téged.
Szavak, melyek régen boldoggá
tettek, elmerültek, ott fekszenek
valahol mélyén, a felejtés tengerének,
fehér korallvirágjává válnak,
egy pillanatnyi szerelem örök zálogának.
II. Álomban.
Már tudom, már érzem, milyen
az az álom, hol volt egy szerelem,
csak egyetlen pillanatig az enyém,
az igazi világom, ahol Te varázsoltál
tündérré, ahol Te voltál a párom.
6 éve | 2 hozzászólás
Neked adom lelkem
Csendes az éj, az égen ezer csillag,
A Hold égi útján felfelé ballag.
Telt arca fentről a Földre mosolyog,
Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.
Hűvös az éj, gyere, bújj ide mellém,
Én vigyázom álmod ezen az estén.
Csendes már minden, a nappal véget ért,
Helyét az estnek adta, aludni tért.
Bújj ide hozzám és hunyd le a szemed,
Felejts el mindent, én fogom a kezed.
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
Feltárom előtted lelkem kapuját.
6 éve | 2 hozzászólás
Sziklás
tengerpartra alkonyat hull csendben.
Jeges szél kel, sikolt s tombol önfeledten.
Szürke messzeségből karcsú lány tűnik fel.
Nyirkos tengerparton a sziklák felé lépdel.
Hosszú idő óta itt jár minden éjjel.
Halvány, ifjú arca dacol fagyos széllel,
Szürke szikla hátán magányosan várja,
Hátha a szerelmét végre újra látja.
A távolba réved boldogtalan szeme,
És lehull ölébe két erőtlen keze.
Ekkor egy esőcsepp tenyerébe csöppen.
S aztán csak hullnak-hullnak egyre többen.
6 éve | 0 hozzászólás
Zúgjatok harangok
Sok év telt
el, s most találkozunk.
Vajon egymásról, mit gondolunk?
Vajon megismerem a hangját?
Felismerem a járását?
Folyton ezen
merengek,
még messze vagy, már érezlek.
Messze vagy, nem tévedek:
Mégis, hallom a lépteidet.
Zúgjatok harangok,
zúgjatok!
Ne hallja, szívem, hogy dobog.
Zúgjatok harangok, zúgjatok!
Ne hallja, hogy a hangom elcsuklott.
Felemelem
tekintetem,
érzem, fogod a kezem,
meg sem tudok szólalni,
csak magamban, imádkozni.
6 éve | 0 hozzászólás
Tudod,
amikor kinézek az ablakon, sokszor könnyes lesz a szemem,
És gyakran gondolkodom azon,miért van az, hogy nem vagy velem.
Úgy érzem, csak egy árva csillag vagyok, amit talán senki sem lát,
Mert a többi is ott ragyog, s rajtuk senki nem lát át.
Néha félek, de te nem fogod a kezem, nem érzem tested melegét,
Nem mesélsz a szerelemről nekem, szívem így téped szerte-szét.
Álomvilágban élek, de még így se jó,
Hiszen egyedül az álmok se szépek, s nem indul a csodahajó.
6 éve | 0 hozzászólás
Beteg vagyok szerelmem, a te
beteged,
Hiányzik az ölelő karod, s a lélegzeted.
Letérdel a felhő, a Napnak sugarától,
Ami szívemre hajlik, s üzen e világból.
Rabságomról üzen, most oly
távol tőled,
Hisz rabbá tett engem édes szerelmed.
De boldog a rabság, én büszkén viselem,
Öröm könnyek folynak fáradt szememen.
Ahogyan a Napnak sugara
hozott rügyet,
Úgy hoztál te a szívembe örök szerelmet.
Csókod börtönöm néma ajtajának kulcsa,
Azt ki, csak ölelő karod érintése nyitja.
6 éve | 2 hozzászólás
Az éj palástján megcsillannak az apró csillagok.
Ma talán még a
Hold is fényesebben ragyog.
De hiába mindez,
hisz Te nem vagy velem,
Ma nem ringat el
karján a szerelem...
Ma csak a csend
hangjait hallgatom.
Közben Rád
gondolok, Rólad álmodozom.
Képzeletemben
szorosan ölel át két karod,
S én Hozzád
simulok, s ettől boldog vagyok.
Arrafele nézek,
amerre sejtelek,
Hiába állnak
közénk a kilométerek,
Én lehunyt szemmel
is látom az arcodat,
S ha nem is szólsz
hozzám hallom a hangodat.
6 éve | 0 hozzászólás
Ó Uram, te mindent megbocsátó!
Tudom, vétkem égbe kiáltó,
Mert élek bűnök közt eltemetve,
De nézz le gyarló gyermekedre!
Csak a jóra és szépre vágyok,
És lásd, Uram, most Hozzád kiáltok.
A szerelmemre nincsen mentség,
De Tőled kaptam ezt a szerencsét,
Hogy rám lelt, akinek rabja lettem.
Ne ítélj, hát szigorún felettem!
Csak szeretet a bűnöm, semmi más.
Csak a Tőled kapott kívánás,
A boldogságra vágyó férfi lélek,
Csak a szép, szerelmes remények.
6 éve | 0 hozzászólás
Elmúltak a szép napok, elszálltak az évek,
Csak régi sebeim fájdalmát látom, ha a szemedbe nézek.
Nincs már benne jókedv, öröm, kacagás,
Nincs már meg az a tüzes, vad lázadás.
Eltűnt a fénye, s az a különleges csillogás,
Melyet oly sokszor láttam, de rajtam kívül senki más.
S ha magamba tekintek csak összedőlt üres romokat látok,
Ha a tükörbe nézek, igaz mosolyt már régóta nem találok.
Helyette arcomat éjenként könnytenger borítja el,
Szívem üvölt, de hangjára csak a sötét csend felel.
6 éve | 1 hozzászólás
Tengerparton, hol sok fehér sirálymadár szálldosott,
Réges-rég, a vihartündér, valakiről álmodott.
„Ó, csak jönne! Bár láthatnám!” Naphosszat így énekelt,
És nézte a tenger partját, ám de senki nem felelt.
„Bár láthatnám! Ó, csak jönne!” És a szíve zokogott,
Énekelte, és pergette ujja közt a homokot.
„Ó, csak jönne”… de hát nem jön… Nincsen másik megoldás,
Tajtékból oltár lesz rögtön, készül a tündérvarázs.
6 éve | 0 hozzászólás
Apró magányos ház, odafenn a hegyoldalon,
Cseppnyi fényét az éjszakában nem találom,
Hazafelé tartok, a sötétséget kémlelem,
Ezer lámpa ragyog, - én a tiédet keresem.
Nemrég ott álltam ajtód előtt, elnéztelek,
Odabenn aludtál, mint önfeledt kisgyerek,
Az alkony lassan kimúlt a hegyek mögött,
Vöröslő fénye, ablakodon kettétörött.
Nem érezted, hogy meglestem az álmodat,
Tudtam - most kell elfutnom, maradnom nem szabad,
S én maradtam mégis.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Neked adom lelkem
5 éve | 0 hozzászólás
Barna szemed enyémbe merül csendesen,
Ölelő karjaid közt a világot feledem,
Csábító illatod feltüzeli lelkem,
Hol a pillanat, mikor újra testedet érinthetem?
Cirógató kezed érzem a bőrömön forrón,
Szerető mosolyod magához húz kihívón.
A felhőkre írom, mit érzek irántad,
Lesd őket figyelmesen, hisz hozzád szállnak.
Forró leheletem, csókjaim viszik neked,
Az együtt töltött órákat ugye nem felejted?
Csókjaim az esőcseppek, ölelésem a szél
Hiába esik és fúj, bennünk már nincs tél.
Címkék: szerelem vágy
Tovább