Tengerparton, hol sok fehér sirálymadár szálldosott,

Réges-rég, a vihartündér, valakiről álmodott.

„Ó, csak jönne! Bár láthatnám!” Naphosszat így énekelt,

És nézte a tenger partját, ám de senki nem felelt.

„Bár láthatnám! Ó, csak jönne!” És a szíve zokogott,

Énekelte, és pergette ujja közt a homokot.

„Ó, csak jönne”… de hát nem jön… Nincsen másik megoldás,

Tajtékból oltár lesz rögtön, készül a tündérvarázs.

Készen áll a tajtékoltár, a tündér letérdepelt,

És az oltár lábainál, szörnyű imát énekelt.

„Tűz, Lég, Víz, Föld őselemek! Kis húgotok szólít most!

Segítsetek! Gyertek, gyertek! Nekem vigaszt adjatok!”

Az oltárból lángok csapnak, egyenest az ég felé,

A madarak elhallgatnak, a szó a Tűzelemé.

Szélvész süvít, orkán bömböl, remegtet a félelem,

De nem törik meg a bűvkör, itt van már a Légelem.

Haragosan forr a tenger és a tündér reszketett,

Csöndben térdel, szólni nem mer, a Vízelem érkezett.

És végül a föld megmozdul, szikla dől le hirtelen,

A helyéből mind kifordul, itt van hát a Földelem.

„Megérkeztünk kis testvérünk! Halljuk hát a parancsod!

Miért kell a segítségünk? Halljuk a tündérhangod!”

Összeszedte bátorságát, megnyitotta ajkait,

És elmondta a parancsát, sebzett szíve titkait.

„Volt valaki, akit régen, a végzet erre vetett,

Reá néztem, s akkor bennem, bús szerelem ébredett.

Hogyha látnám azt az arcot… ha szeretne… Istenem!

Hallottátok a parancsot! Adjátok ezt meg nekem!”

Elhallgatnak az elemek, lecsitul a morajlás,

„Nincs hatalmunk a szív felett! Kérjél bármit, bármi mást!

Hogyha anélkül megyünk el, hogy kitombolnánk magunk…

Ó, ne játssz az életeddel! Kérjél bármit, hallgatunk!”

És a tündér mit felehet, mit kérhetne tőlük még?

„Ha nem adhattok szerelmet, akkor hát az arcképét…

Ott legyen! Ott fenn a sziklán, hogy mindenkor láthassam,

Hogy vele így éljek eztán, látva őt a bánatban.”

Eltelt sok év... És az arckép, s a tündérlány hova lett?

Minden sziklát tenger dúlt szét, de hallod az éneket.

„Ó, csak jönne! Bár láthatnám!” A tündérdal tovább zeng,

Ma is szól a tenger partján, de válasz nincs. Csak a csend.

                                                                     (Auróra))