Neked adom lelkem

Csendes az éj, az égen ezer csillag,
A Hold égi útján felfelé ballag.
Telt arca fentről a Földre mosolyog,
Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.

Hűvös az éj, gyere, bújj ide mellém,
Én vigyázom álmod ezen az estén.
Csendes már minden, a nappal véget ért,
Helyét az estnek adta, aludni tért.

Bújj ide hozzám és hunyd le a szemed,
Felejts el mindent, én fogom a kezed.
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
Feltárom előtted lelkem kapuját.

Valahol messze, egy manó útra kel,
S az éj-tündér most csak nekünk énekel.
Hallgasd csak Kedves, milyen szép ez a hang,
Hallod már Te is, hogy cseng a kisharang?

Hát hunyd le szemed és Te is láthatod,
Az előttünk nyíló mesés világot.
Ahol ezer csoda és varázslat vár,
Szoríts magadhoz, gyere, induljunk már.

Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más,
Itt nincs rossz, nincs harag, semmi rohanás.
Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma,
Lelkemnek mélye, az álmok világa.

Ez az a hely, amit magamban hordok,
Ha Rád gondolok, mindig itt vagyok.
Együtt veled, mert rólad szól az álmom,
Náladnál fontosabb nincs e világon!

Senki más nem látja, nem ismerheti,
Álmaim kapuját fel nem törheti.
Mások előtt e helyet zárva tartom,
S a kulcsát most Tenéked átadom.

És lesz egy hang, mely mindent megmutat,
Segít neked, hogy megtaláld az utat.
Ami elvezet Téged a lelkemhez,
Csak gondolj rám és szoríts a szívedhez!

Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam,
E mesés világot Neked alkottam!

Thalis Silvenier