Barna szemed enyémbe merül csendesen,
Ölelő karjaid közt a világot feledem,
Csábító illatod feltüzeli lelkem,
Hol a pillanat, mikor újra testedet érinthetem?
Cirógató kezed érzem a bőrömön forrón,
Szerető mosolyod magához húz kihívón.
A felhőkre írom, mit érzek irántad,
Lesd őket figyelmesen, hisz hozzád szállnak.
Forró leheletem, csókjaim viszik neked,
Az együtt töltött órákat ugye nem felejted?
Csókjaim az esőcseppek, ölelésem a szél
Hiába esik és fúj, bennünk már nincs tél.
Milliószor, milliószor elmondott szavak,
Melyek mégis mindig igazat szólnak,
Reményteli, őszinte a legemberibb szó,
Mint csendes, halk csobogású folyó,
Neked suttogom, halld hát őket:
Csak Te kellesz nekem, Szeretlek !