Szentkarácsony éjjelén, mikor az utca csendes,
Mikor minden ház már haragtól mentes,
Egy kislány sétál a havas úton,
S nézi, milyen a boldogság az ablakon túlról.
Sétál az úton, a lámpák fénylenek,
Apró kezével törli a könnyeket.
Szegényke fázik, reszket és fél,
De szívében Isten még így is él.
Letérdel a hóba, s összeteszi kezét,
Fejét lehajtja, s behunyja a szemét.
"Drága Jó Istenem!" - kezdi remegve.
"Vigyázz a mennyben drága szüleimre.