Apró magányos ház, odafenn a hegyoldalon,

Cseppnyi fényét az éjszakában nem találom,

Hazafelé tartok, a sötétséget kémlelem,

Ezer lámpa ragyog, - én a tiédet keresem.

Nemrég ott álltam ajtód előtt, elnéztelek,

Odabenn aludtál, mint önfeledt kisgyerek,

Az alkony lassan kimúlt a hegyek mögött,

Vöröslő fénye, ablakodon kettétörött.

Nem érezted, hogy meglestem az álmodat,

Tudtam - most kell elfutnom, maradnom nem szabad,

S én maradtam mégis. Miért? Ne kérdezd sose!

Fogva tartott meleg szobád és a halk zene.

Apró magányos ház, odafenn a hegyoldalon,

Cseppnyi fényét minden éjjel megtalálom,

Haza tartok, s most önmagam kémlelem,

Ezer lámpa ragyog, de csak egy világít énnekem.

(ismeretlen)