Aprószentek napjának jellegzetes szokása a vesszõzés, melyet neveznek aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak stb. is. A vesszõ lehet termõág, hajló fûzfavesszõ vagy korbács.

Termékenység varázslónap. Maga a vesszõzés pogány eredetû termékenység- és egészségvarázsló szokás volt, amelyet az egyház is átvett. A gyermekeket e napon mustármagért küldték a szomszédba.

?Mustármagot jöttem kérni,
Tessék engem jól elverni.? Mikor ezt elmondták, a háziasszony egy vesszõvel ?megsuprálta?, hogy a rossz szellemek ne tudjanak rájuk hatni.

December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erõt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belõle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.
Evangelista névünnep.

A szõlõs gazdák bort szenteltetnek még a mai napig is.

Szólásként él a Szent János áldása, a búcsúzáskor megivott utolsó pohár borral kapcsolatosan.

 A legenda szerint Õ volt az elsõ vértanú.

István Jeruzsálemben élt. Egyike volt annak a hét diakonusnak, akiket az apostolok választottak ki a szegények gondozására. Ám áldozatos munkája ellenére sok haragosa támadt, akik törvényszék elé állították, majd megkövezték i.sz.37-ben. Õ a kereszténység elsõ vértanúja. Róla kapta nevét a bécsi Stephansdom, és az államalapító Szent István király is. Több falu, helység õrzi a nevét. Az õ napjához kötõdik az egyik legõsibb magyar népszokás, a regölés.

Van olyan éles határvonal, amikortól gyermekünk felelõssé válik tetteiért?
Van olyan csodás pillanat, amikortól a szülõk kívülálló megfigyelõként
tekintenek gyermekük életére, és vállukat rándítják, hogy ez úgyis az õ
életük" és nem éreznek semmit?

A 20-as éveimben járva egy korház folyosóján állva vártam, hogy orvosok néhány öltéssel összevarrják a fiam fejét. Azt kérdeztem, "Mikortól nem aggódunk?" A nõvér azt válaszolta,
"Amikor már túl lesz a baleseten." Édesanyám csak némán mosolygott.

Amikor Krisztus Urunk a Földön járt, gonosz emberek elõl bujdosnia kellett. Üldözõi elõl menekülve egy sûrû lombú fa alatt húzta meg magát, ez azonban odaszólt neki: állj odább, mert ha nálam találnak, engem is elpusztítanak.

...de ne csak az ünnepek alatt!

Miért van az, hogy Karácsonykor mindenki a békét, szeretetet emlegeti, mintha az év többi napjában nem lenne szükség szeretetre, örömre, békességre....??

Miért nem azt kívánjuk egymásnak, hogy minden nap legyen áldott, boldog, szeretteteljes....ne csak Karácsony!!

Ha valódi melegség, adni akarás tölti el szívünket, akkor azt ne csak e három nap alatt próbáljuk kiadni magunkból, hanem jusson a maradék 363-ra is...! Fõleg, hogy az ünnepek elõtti idegbajos vásárlási-takarítási-felhalmozási-sütési-fõzési láztól rongyokban hevernek elég sokan....és ezt még meg is ünnepeljük....(!?)

Szeressük egymást....amíg lehet....

Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam és elõször léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett s kerestek valami alkalmi kis rongyost, aki a mennyei fenyõt felköszöntse. No, szegény gyereket akkor se kellett Félegyházának Szegedtõl kölcsönkérni. Futotta a kiskunoknak a maguk emberségébõl is. De a bibliai példázat szerint sokan voltak a hivatalosak, kevesen a kiválaszthatók.

Egy macifiú állt a barlang bejáratánál. Már nagyon készült a téli alvásra, de az idén úgy gondolta megvárja a karácsonyt. Még eddig soha nem maradt fent. Olvasott egy könyvet, amiben azt írták, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Tegnap reggel ugyanígy itt állt, és valami csoda történt vele. Teljesen masszív szürke felhõk borították az eget. Egyetlen pici lyuk volt a felhõkön, mintha ki akarna onnan kukucskálni valaki, és ekkor úgy érezte, ha most kívánna valamit, teljesülne.

 A versekkel, képekkel kívánok áldott, boldog, békés, szeretettel teli ünnepeket minden kedves Barátomnak!

Juhász Gyula - Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörû igézet,
Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.