Kis türelmet...
9 éve | 0 hozzászólás
A Duna Szegeden
A főtisztelendőt, Grúber úrnak hívták,
Egy nap, délelőtt a Tisza-parton sétált.
Látja ám egyszer csak - nem tudta mi végett,
Hogy a part mellett sokasodnak a népek.
Az ötlött eszébe: ez nem volt szokásuk!
Mire kíváncsiak? Közelebb ment: lássuk!
Megkérdezi tőlük, hogy mit szemlélődnek?
Mutatják, hogy ott jön, - „nem tudjuk mi löhet!”
Hát egy csoda úszott felfelé a Tiszán,
Mintha hajó lenne. De ugyan mért pipál?
9 éve | 2 hozzászólás
Nagyszerű paripa
A fiú elérte a tizenkét évet
Apja úgy találta, már eléggé érett
Mivel ő király volt, még arra is tellett,
Születésnapjára egy szép paripát vett.
Azonban kiderült, hogy a ló ijedős,
Kezelhetetlen, bár különben jó erős,
Mondta a fiúnak, hogy ezt ne vegyék meg.
Van még szép ló elég, s a lovakhoz értett.
De a fiú szólott: ez a szívem csücske,
Mily szép a tartása, járása mily büszke.
Apja, nagy nehezen, ráállt a vételre,
Azonban akadt egy apró kikötése:
Ha a fia a mént nem tudja betörni,
Úgy a vételárat neki kell fizetni.
10 éve | 2 hozzászólás
Mielőtt a műhöz fogott
Csak magában viaskodott.
Alkotása legyen remek.
Sokat próbált és tervezett.
Bárhogy gyúrta az agyagot
Nem tetszett, amit alkotott.
Témája a kínszenvedés,
Akarta, legyen csodaszép.
Bárcsak vehetné embernek
Kínszenvedését modellnek.
Az ötletet tett követte.
Talált is aki keresztre
Köttette magát jó pénzért.
Másvilági büntetésért?
Nekilátott hát a mester.
S mihelyt szenvedett az ember
A művészt nem érdekelte
Modelljének szenvedése.
10 éve | 0 hozzászólás
Egy szegény skót farmer a földeken járva
Figyelmes lett egy segélykiáltásra
Odaszaladt nyomban a hang irányába
Rémült fiút látott a zord ingoványba
Derékig elmerült a sötét iszapban
Egyedül kimászni végrehajthatatlan
Sikerült kihúzni a borzalmas halálból
Biztos helyre vitte, az iszaptól távol.
Másnap a házánál díszes hintó állt meg.
A fiúnak apja jött, akit ő kimentett.
Jutalmat ajánlott az életmentésért
Mit el nem fogadott a világ kincséért.
10 éve | 0 hozzászólás
Visszatérés
Koporsóban fekszik a szeretett feleség.
Elragadta őt egy hirtelen betegség.
A bánatos férj sűrű könnyek között
Búcsúztatja őt, aki elköltözött.
És amikor már elapadt a könnye
Letérdelt, hogy végül így köszöntse.
Amint imádkozott, ím, hangokat hallott,
Méghozzá nagyon is ismerős hangot.
Szinte kővé vált, mert felesége szólott.
Sietve lépett hát a koporsóhoz.
Felnyitotta annak leszegelt tetejét
És felülni látta hőn imádott nejét.
13 éve | 5 hozzászólás
Vörös és Fekete
Walter István
Figyelj ide
kis Bertike,
mert mesélek
néked szépet,
érdekest.
Ne légy rest,
mond meg gyorsan,
de azonnal,
miről szóljon a mese,
melyikbe kezdjek bele.
Mert van ám sok,
amit mások
nem hallottak még soha.
Nem a gonosz mostoha
kiről néked
most mesélek,
mert így van az eleje:
Volt egy cica, Fekete.
14 éve | 2 hozzászólás
Dabas a környék legnagyobb települése. Az egyik legrégebbi műemlék az
1760 táján emelt Zlinszky-kúria, ma általános iskola.
Az egyik oszlopos, tornácos udvarházban lakott Kossuth László,
Kossuth Lajos édesapja, feleségével és lányaival. (1838-tól).
1836-ban Dabas az egyike volt a vidéki városoknak, ahol Nemesi
Kaszinó nyílt.
14 éve | 0 hozzászólás
Tápiószele. A Tápió patak nevét viseli hét település. Tápiószele kiemelkedő
értékű műemléke a Blaskovich-kúria. Értékes fegyver, festmény,
ötvöstárgy és pipagyüjteménnyel.
A Blaskovich ménesben nevelték a "csodalovat", Kincsem-et, aki
négy év alatt 54 versenyét megnyerte.
Kincsem születési helye:
Tápiószentmárton, ahol nemzetközileg elismert lovasiskola működik.
14 éve | 0 hozzászólás
Isaszeg. Legendás csaták színhelye.
1265-ben IV. Bélát legyőzte fia, a későbbi V. István. Ezután Béla
elismerte fia uralmát a keleti országrészben, amit egy év múlva a
Nyulak szigetén esküvel erősítettek meg.
Az 1848-49-es szabadságharc során itt zajlott a fényes magyar
győzelem (Damjanich, Aulich és Klapka vezetésével) Windischgratz
felett.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
A temetőcsősz
9 éve | 2 hozzászólás
Havas decemberi délután volt
Mikor egy deszkából összetákolt
Koporsót kísért ki három ember,
S hagyott a bécsi temetőkertben.
Az eltávozott szegény lehetett
Nem váltottak polgári sírhelyet,
Csak egy gödröt, névtelen, fejfátlan
A temető szegény fertályában
Barátai sem hintón érkezetek
Tán hasonló szegények lehettek
Nem álltak soká latyakban, sárban
Papírt nyomtak a csősznek markába
Halottas-cédulát, hogy az árva
Az isten kertjének leltárába
Vezesse be a megboldogultat.
Címkék:
Utolsó hozzászólás
Tovább