Álarcos

A párizsi Bastille kapitánya

Rejtélyes sort írt a Naplójába:

A börtönkormányzó megérkezett,

Hozott is magával kíséretet.

Hordszéken hoztak egy idős rabot,

Aki az arcára maszkot kapott.

A fogoly férfi volt, szemlátomást

Régen kezdhette a raboskodást.

A Bastille-ban töltött évek alatt

Az álarc mindig a fején maradt.

Senki nem tudhatta a rab nevét.

Rejtélyes kiléte homályba vész.

            (Amikor a Bastille az ingerült

            Forradalmárok kezére került,

            Valamelyik cellában találtak

            A kezein megláncolt csontvázat.

Coventry polgárai sokat szenvedtek

Szörnyű magas adók mindenkit terheltek

Hitvalló Edward, az utolsó angolszász

Uralkodott éppen az angolok nyakán

Mikor könnyítésért folyamodtak hozzá

Kérelmük úgy sem hatotta meg a királyt

Könyörület helyett újabb adót emelt

De a lakosság már nem bírta a tehert.

Coventry grófja itt nem tehetett semmit,

Nem látott megoldást, ami ezen enyhít.

Ekkor lépett közbe a gróf felesége

Mélyen vallásos volt, s szerette a népet

Jó szándékkal ezért arra kérte férjét

Ismét vonja vissza a követelését

Mint eddig már többször szívesen megtette

Mikor erre kérte a szép felesége.

Az  íjász

Nézd apám!  Kalap van az oszlop tetején

Szólt a fiú a svájci Altdorf főterén

Semmi közünk hozzá válaszolt az apja.

A bécsi helytartó ezt nem így gondolta.

Egy zsoldos dárdáját mellének szegezte

S követelte, hogy a kalapot köszöntse.

A zsarnok helytartó parancsban kiadta,

Ha nincs ott, őt képviseli a kalapja.

És aki azt nem hajlandó köszönteni,

A császár nevében börtön fenyegeti

Amíg az apa a zsoldossal vitázott

A fiú keresett néhány jó barátot

Jöttek is parasztok jócskán, csapatostól

Kiknek elege volt már a gyalázatból

Azonban mielőtt ölre mentek volna

Megjött a kormányzó!

Egy holland családnak kislánya született

Ám ez magában még nem lenne nagy eset

Még a neve sem mond a kislányról sokat

Marghareta nevű már akkor is sok akadt

Még az sem különös – hisz sokan ezt tették –

Tizennégy évesen a zárdába küldték,

Hogy eligazodjon majd a háztartásba’

Amikor megérett már a házasságra.

Eleven kislány volt, elhiheti bárki

Ezt az életet nem neki találták ki.

Meg is unta hamar, nem volt még húsz éves

Amidőn egy katonatiszthez ment férjhez.

Feltűnő szépségű leány volt Johanna

A tudás iránt is nagy volt a vonzalma

De a nagy szerelem még őt sem kímélte

Beleszeretett egy ifjú szerzetesbe.

Hogy vele lehessen, ő is csuhát öltött

És így szerelmével sok időt eltöltött.

Kedvesével eztán közösen kerestek

Ismeretet és tudást nyújtó helyeket.

Barátja azonban hamarosan meghalt

Így a szerzetesség tovább nem vigasztalt.

A középkori nők beszűkült élete

Neki egyáltalán nem volt az ínyére.

Híres tengerésztiszt volt még a nagyapa

Ki a züllött fiát korán kitagadta

Sok erkölcstelen tett útját szegélyezte

Amivel az Őrült Jack nevet érdemelte.

Őrült Jack megnősült, elvett egy gazdag nőt,

Aki három lánnyal ajándékozta őt.

Később a feleség és még két leánya

Meghalt így nem maradt csak egy lány utána.

Feleségül eztán egy csúnya skót nőt vett el.

A tivornyázásnak nem lett vége ezzel.

Született egy fiú e furcsa családba,

Akinek akadt egy kis testi hibája.

Magas ifjú, választékosan öltözve,

Bár ezt pénztárcája nehezen engedte,

Barátjával ment egy párizsi színházba,

Nem zavarta egésznapi lovaglása.

Színházi távcsövét szinte le sem tette

S egyáltalán nem a színpadot figyelte

Jobban érdekelték a páholyok őket,

Érdeklődve nézték a szép, vonzó nőket.

Köztük félvilági nők is jelen voltak,

Kegyeiket adták főleg gazdagoknak

Valójában vágytak ifjak szerelmére,

Talán még akkor is, ha kevés a pénze.

Uralkodásra nem alkalmas

A király éjfélkor, elszánt kemény arccal

Fején páncélsisak, a kezében karddal

A palota rideg, sötét folyosóján

Vonult végig, s bement a fia ajtóján.

A királyt egy titkos küldöttség kísérte.

A fiút a vizit váratlanul érte.

Ő volt az örökös, reményteli herceg,

Ezért is lepte meg ez a fura helyzet.

És a király szólott – s nem, mint apa mondta –

Vegye tudomásul, hogy mostantól foglya.

Ablakokat, ajtót, mindent bedeszkáztak

Sőt az ajtó előtt még őrök is álltak.

A királyon erőt vett a búskomorság

Bárhol nősült volna, elutasították.

Igaz, hogy már három házasságon túl volt,

De csakis azért lett így, mert kegyetlen úr volt.

Első feleségnek azért kellett menni,

Mert sehogyan nem tudott anyává lenni.

Másodikat azért küldte a vérpadra

Mert úgy vélte, nem ő gyerekének apja

A harmadik szép volt, mint a rózsabimbó,

Gyorsan kiderült, hogy ő is csak halandó.

Mikor ugyanis a gyermekét megszülte,

Hát bizony az anya meghalt a műtétbe.

A fejedelem prímása

A szegedi cigánysoron

Magányosan élt egykoron,

Kidőlt-bedőlt viskójában,

Nem törődve a világgal.

Csikaló volt becses neve

Ő sem tudta hol szerezte.

Békességben mindenkivel,

Nem hadakozott senkivel.

Legfeljebb a szúnyogokkal

Esténként, ha nagy rajokkal

Gomolyogtak a magasból

A tiszai nádasokból.

Úgy védekezett ellenük,
Elővette a hegedűt.

Kettőt-hármat húzott rajta,

Szúnyogokat elzavarta.

Mert a szerszám csak nyekergett.