Ha valakinek lenne türelme hozzá, milyen beceneveket (mondhatnám némely esetben, hogy csúfneveket) aggattak egymásra az egy helyen tevékenykedők, egész könyvet lehetne belőle kerekíteni.

Még izgalmasabb lenne, ha a becenevek eredetét is ki lehetne deríteni. Ez nagyon sok esetben már a homályba veszett.
Az én munkahelyemen (persze a lakóhelyemen is ) nagyon sok ember kapott becenevet.
Ki ne találkozott volna már olyan esettel, ami főleg faluhelyen előfordul, hogy a hasonló nevű embereket valamilyen jelzővel különböztetik meg egymástól.

Már említettem, hogy az általános iskola néhány osztályát és a középiskolát, nevezetesen  a Vasútforgalmi Technikumot Szegeden jártam.  Azért nem mondom, hogy végeztem, mert csak három osztályt jártam, a negyedik ilyen-olyan okok miatt nem jött össze.
De végig a MÁV Nevelőintézetben laktam eléggé tűrhető körülmények között.
A mozgásunk ugyan korlátozva volt, nem mehettünk bármikor, főleg bárhova.
Ettől függetlenül moziba, szinházba,  focimeccsekre, strandra elmehettünk hétvégén, ha nevelőtanáraink hozzájárultak.  A "Bakteráj"-on belül, ahogy az intézetet neveztük,  szintén sok lehetőség nyílott a szabadidő eltöltésére.  Sportpályák voltak a hatalmas udvaron.

Amikor majdnem 18 évesen hazaköltöztem Nyúlra, azt kellett tapasztalnom, hogy én itt vadidegen vagyok.  Sok időnek kellett eltelni, mire néhány helyet megismertem a faluban.

Ráadásul nem is a faluban laktunk, hanem az állomás végén egy vasuti házban.  Ennek egyetlen előnye volt:  a vonatot reggel akkor is elértem, ha akkor ébredtem fel amikor beérkezett az állomásra. Az utolsó kocsi a kapu előtt állt meg. Előfordult, hogy ruháimmal a hónom alatt szaladtam ki a vonathoz és az öltözködés már a vonaton történt.