Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

István blogja - 2009. december

Vasárnap nappal nem szokott sok munka lenni.
Néhány rendszeres vonat érkezett és indult, ezekkel könnyen megbírkóztunk.
Ráadásul főnökök sem lesték, hogy ki mit dolgozik.
Némelyikünk olvasott, mások beszélgettek.
Ezen a napon hárman voltunk kocsifelírók, mert jött egy tanuló (az egyik állomásirányító fia),akit mellém osztott be a főnök. Ekkor  indulós kocsifelíró voltam.  Mindhárman egyidősek voltunk, tele tervekkel, elgondolásokkal.  Főleg Jancsit, az érkezőst faggattuk, mert nemrégen jöttek haza Caracasból és rettentően érdekelt bennünket, hogy miből gondolták: itthon jobb lesz.

Címkék: 50 év vasúti pillanatai

Tovább 

Néhány kollégámtól szemrehányást kaptam, hogy miért nem írok a nőkről.
Előbb-utóbb elő kell hozakodnom ezzel a témával is.  Annál is inkább,  mert ebben az időszakban  (18-20 évesen),  állandóan szerelmes voltam, csakúgy, mint a hasonló korú többi fiatal.
Meg kell említenem öreganyámat, aki ha élne elmondhatná, hogy legalább negyedévenként bemutattam neki egy kislányt azzal a megjegyzéssel, hogy ez most már az igazi.
Nem hitte el, sőt azt mondta:  nem érem én meg fiam, hogy te megtaláld az igazit.

Címkék: 50 év vasúti pillanatai

Tovább 

Mondom a 19-20 éves tanulóimnak:  Nem is tudjátok, hogy  azok a boldog szép napok nektek most van.
Annak idején én sem tudtam, hogy valamikor úgy fogok emlékezni arra az időszakra, amikor 18-20 éves voltam, hogy milyen jó is volt akkor.
Könnyedén vettük a munkát.  A 12 órás szolgálat nem vette ki az energiánkat.
Éjszakai szolgálat után elmentünk kirándulni.  Nappali szolgálat előtt elmentünk a bálba, hajnalig táncoltunk a búcsúba. Nemcsak a saját községünkben, hanem a környéken minden faluban ott voltunk a búcsúban.  Reggel pedig mentünk szolgálatba.

Címkék: piilanatok az 50 évból

Tovább 

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a vágányok közötti közlekedés milyen veszélyes.
Van, akinek elég egyszer elmondani és tudomásul veszi.
A szabály azt írja, hogy a vágányokon csak akkor szabad átmenni, - méghozzá merőlegesen, a sínszálra nem rálépve, - ha a vágányon nincs jármű.
Vagy ha van is, az ott lévő járművek állnak és, -   hogy nem is fognak megmozdulni, amíg átmegyünk a síneken, -  arról alaposan meg kell győződni.
Van persze olyan is, aki túlzásba viszi az előírásokat.

Címkék: 50 év vasúti szolgálat pillanatai

Tovább 

Azt már említettem, hogy vonatfékezőnek vettek fel a MÁV-hoz 1957 december 5-én.
Ehhez a munkakörhöz nem kellett sokat tanulnom, könnyen levizsgáztam, úgyhogy az oktatóban két hétnél többet nem töltöttem.

A Vezénylőtiszt,  Keresztes János bácsi, A. Gyula bácsi mellé osztott be, felügyelet alá, hogy gyakorlatban is elsajátítsam a teendőket.

Hétfői napon reggel jelentkeztem a Vezényletben.

Itt kell elmesélnem, hogy a győri állomás épületét ebben az időben építették.

Címkék: 50 év vasúti pillanatai

Tovább 


Az eset még abban az időben történt, amikor a vasúti értekezés nagyon fontos, szinte egyetlen eszköze a Morse-távíró volt.

Samuel Morse (1791-1872) - eredeti foglalkozása festő - a saját maga által alkotott    morzeábécével továbbított kódolt üzenetet 1844 május 4-én Washingtonból Baltimoreba (80 km). Első üzenete:What Hath God Wronght! - Mit alkotott az Isten!

Amikor a vasúthoz jöttem, az első szakvizsgák közé tartozott még a Távirda-vizsga.     Ehhez nemcsak a morze ábécét kellett nagyon megtanulni, hanem rengeteg gyakorlás is kellett a távírógép kezeléséhez.

Címkék: 50 év vasúti pillanatai

Tovább 


Egész úton hazafelé… kegyetlenül el voltam kenődve, mert nem tudtam elképzelni hogyan fogom elmondani anyámnak, hogy kirúgtak az iskolából.
Abból az iskolából, amelyikbe önként mentem. Szándékosan.
Hiszen meg volt a célom, hogy mi is lesz belőlem ha nagy leszek. A hozzám hasonló srácoktól ha megkérdezték, hogy mi akar lenni, a legtöbb azt felelte, hogy mozdonyvezető.
Nekem már akkor az volt a válaszom, hogy állomásfőnök.

Mi késztetett erre a bolond elhatározásra azt nem tudom.

Címkék: 50 éves vasúti szolgálat pillanatai

Utolsó hozzászólás

Szabó Enikő üzente 10 éve

Köszönöm ezt az írást, olvastatta magát és egy percre sem terelődött el a figyelmem, mennyi vasúti történeted lehet... a múlt pillanatai, örök vésnöki munkát végeznek és ez jóóóóóó ... Gratulálok az írásodhoz.!

Tovább 

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu