Kis türelmet...
15 éve | 0 hozzászólás
Néhány kollégámtól szemrehányást kaptam, hogy miért nem írok a nőkről.
Előbb-utóbb elő kell hozakodnom ezzel a témával is. Annál is inkább, mert ebben az időszakban (18-20 évesen), állandóan szerelmes voltam, csakúgy, mint a hasonló korú többi fiatal.
Meg kell említenem öreganyámat, aki ha élne elmondhatná, hogy legalább negyedévenként bemutattam neki egy kislányt azzal a megjegyzéssel, hogy ez most már az igazi.
Nem hitte el, sőt azt mondta: nem érem én meg fiam, hogy te megtaláld az igazit.
15 éve | 0 hozzászólás
Mondom a 19-20 éves tanulóimnak: Nem is tudjátok, hogy azok a boldog szép napok nektek most van.
Annak
idején én sem tudtam, hogy valamikor úgy fogok emlékezni arra az
időszakra, amikor 18-20 éves voltam, hogy milyen jó is volt akkor.
Könnyedén vettük a munkát. A 12 órás szolgálat nem vette ki az energiánkat.
Éjszakai
szolgálat után elmentünk kirándulni. Nappali szolgálat előtt elmentünk
a bálba, hajnalig táncoltunk a búcsúba. Nemcsak a saját községünkben,
hanem a környéken minden faluban ott voltunk a búcsúban. Reggel pedig
mentünk szolgálatba.
15 éve | 0 hozzászólás
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a vágányok közötti közlekedés milyen veszélyes.
Van, akinek elég egyszer elmondani és tudomásul veszi.
A
szabály azt írja, hogy a vágányokon csak akkor szabad átmenni, -
méghozzá merőlegesen, a sínszálra nem rálépve, - ha a vágányon nincs
jármű.
Vagy ha van is, az ott lévő járművek állnak és, - hogy nem
is fognak megmozdulni, amíg átmegyünk a síneken, - arról alaposan meg
kell győződni.
Van persze olyan is, aki túlzásba viszi az előírásokat.
15 éve | 0 hozzászólás
Azt már említettem, hogy vonatfékezőnek vettek fel a MÁV-hoz 1957 december 5-én.
Ehhez a munkakörhöz nem kellett sokat tanulnom, könnyen levizsgáztam, úgyhogy az oktatóban két hétnél többet nem töltöttem.
A Vezénylőtiszt, Keresztes János bácsi, A. Gyula bácsi mellé osztott be, felügyelet alá, hogy gyakorlatban is elsajátítsam a teendőket.
Hétfői napon reggel jelentkeztem a Vezényletben.
Itt kell elmesélnem, hogy a győri állomás épületét ebben az időben építették.
15 éve | 0 hozzászólás
Az eset még abban az időben történt, amikor a vasúti értekezés nagyon fontos, szinte egyetlen eszköze a Morse-távíró volt.
Samuel Morse (1791-1872) - eredeti foglalkozása festő - a saját maga által alkotott morzeábécével továbbított kódolt üzenetet 1844 május 4-én Washingtonból Baltimoreba (80 km). Első üzenete:What Hath God Wronght! - Mit alkotott az Isten!
Amikor a vasúthoz jöttem, az első szakvizsgák közé tartozott még a Távirda-vizsga. Ehhez nemcsak a morze ábécét kellett nagyon megtanulni, hanem rengeteg gyakorlás is kellett a távírógép kezeléséhez.
15 éve | 1 hozzászólás
Egész úton hazafelé… kegyetlenül el voltam kenődve, mert nem tudtam
elképzelni hogyan fogom elmondani anyámnak, hogy kirúgtak az iskolából.
Abból az iskolából, amelyikbe önként mentem. Szándékosan.
Hiszen
meg volt a célom, hogy mi is lesz belőlem ha nagy leszek. A hozzám
hasonló srácoktól ha megkérdezték, hogy mi akar lenni, a legtöbb azt
felelte, hogy mozdonyvezető.
Nekem már akkor az volt a válaszom, hogy állomásfőnök.
Mi késztetett erre a bolond elhatározásra azt nem tudom.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Bika rugaszkodván...
15 éve | 0 hozzászólás
Vasárnap nappal nem szokott sok munka lenni.
Néhány rendszeres vonat érkezett és indult, ezekkel könnyen megbírkóztunk.
Ráadásul főnökök sem lesték, hogy ki mit dolgozik.
Némelyikünk olvasott, mások beszélgettek.
Ezen a napon hárman voltunk kocsifelírók, mert jött egy tanuló (az egyik állomásirányító fia),akit mellém osztott be a főnök. Ekkor indulós kocsifelíró voltam. Mindhárman egyidősek voltunk, tele tervekkel, elgondolásokkal. Főleg Jancsit, az érkezőst faggattuk, mert nemrégen jöttek haza Caracasból és rettentően érdekelt bennünket, hogy miből gondolták: itthon jobb lesz.
Címkék: 50 év vasúti pillanatai
Tovább