Valahol messze Afganisztánban
az volt a szokás minden családban,
a férj ment elől csak egymagába
s a nő pár lépéssel ment utána.

A nők ez ellen sokat küzdöttek
bár ősi szokás, végül is nyertek.
Régi hagyomány most már nem átok
nincsenek ilyen korlátozások.

Mégis azt látom ugyanúgy mennek
férjet az élen a nők követnek.

Kérdezem őket, ezt miért hagyják?

Az ok egyszerű  -  TAPOSÓ AKNÁK!

Nem akadok fenn, itt a tanulság
a nők még ott is maguktól tudják
hisz a világon kell, hogy akadjon
minden férj mögött egy eszes asszony!

      Gyógyulás

Csak fekszik az ágyon erőtlenül
a javulásnak nem látni jelét,
most már minden gyógymód előkerült,
az orvos csalódott, rázza fejét.

Betege semmire nem reagál,
úgy tűnik teljesen elhagyatott,
mozdulni sem tud, ereje nincs már,
az életből mindent így feladott.

Az orvos másnap is rázza fejét,
de most az őt ért meglepetéstől,
ágyán ülve találta betegét,
semmi sem látszott a betegségből.

Mi történt Önnel? – kérdi az orvos,
már teljesen feladtuk a reményt,
történhetett  tán valami fontos,
amitől visszanyerte erejét?

Úgy döntött egy csapat béka
versenyezni kellene,
ki ér először a célba,
cél a torony teteje.

El is kezdődött a verseny,
a sok néző figyelte.

Azt, hogy valaki felérjen
senki el nem hihette.

Nagyon magas ez a torony,
erre mászni fárasztó,
erős láb kell ide nagyon,
nem is békának való.

Néhány béka fel is adta,
hallván ezt a beszédet.
És a közönség csak mondta:
nem való ez tinéktek!

Kezdtek is lemaradozni,
egyre többen feladták.

Az öreg csiroki indián mesélte
milyen csata zajlik le minden emberbe’.

Unokája csendben, szájtátva hallgatta
s hitetlenül magát jól megtapogatta.
- Nem érzem én azt, hogy bennem csata lenne.

- No, ha nem hiszed, hát figyelj a mesére:
mindegyik emberben lakozik két farkas
egyikük a rossz, mindene szánalmas
önző és féltékeny, kapzsi és hazudós,
erőszakos, irigy, gőgös és haragos.
A másikuk a jó, türelmes és kedves,
békés és mosolygós, szeretetre éhes.

Egy merész hegymászó a fejébe vette
egyedül mászik a legmagasabb hegyre.
Évekig gyakorolt erre a nagy útra
és csak ezek után indult a hegycsúcsra.

S mert a dicsőséget magának akarta
útját a barátok előtt is titkolta.
Óvatosan mászott, mindenre figyelve,
telt az idő gyorsan és eljött az este.

De még nem vert sátrat, folytatta az útját
míg a Napot s Holdat felhők nem takarták.

Éppen, hogy fel nem ért a hegynek fokára,
már csak pár lépés volt.