Életem fáján az írhatatlan hajtás

Gyarapítja lelki nedveimet,

A naponta átélt teremtés csodáját,

Ami megszépíti életemet.

Ifjúkori vágyak megszépült emléke

Jót tesz az öregkori derűnek,

Bár ott ül egy élet egész gyötrelme,

Ami miatt sosem teljesültek.

A várva várt nap -  ami soha nem jön el -

Még él bennem, ki sem törölhetem.

Egy csók, ami külön elemzést érdemel,

S eltéved az ismétlődéseken.

Szomorú lesz a ház és üresnek látszik,

Hogyha eltűnt belőle valaki.

Csodáltam a nagyapámat módfelett.

Bár nem mondta – biztos sokat szenvedett.

Ritkán mesélt a háborús évekről,

Viszont sokat a paraszti életről.

Sosem láttam van-e neki órája,

Mégis minden hajszálpontos volt nála.

Vele voltam, amikor csak tehettem,

De legjobban a szüretet szerettem.

Ha megérett a szőlőszem szedésre,

A nagyapám naptárába bevéste.,

Szőlőt szedni melyik napon szerencsés,

Nem kellett az időjárás jelentés.

Szeptemberben korai télre mutat,

Mikor húznak dél felé a vadludak.