Életem fáján az írhatatlan hajtás

Gyarapítja lelki nedveimet,

A naponta átélt teremtés csodáját,

Ami megszépíti életemet.

Ifjúkori vágyak megszépült emléke

Jót tesz az öregkori derűnek,

Bár ott ül egy élet egész gyötrelme,

Ami miatt sosem teljesültek.

A várva várt nap -  ami soha nem jön el -

Még él bennem, ki sem törölhetem.

Egy csók, ami külön elemzést érdemel,

S eltéved az ismétlődéseken.

Szomorú lesz a ház és üresnek látszik,

Hogyha eltűnt belőle valaki.

Csodáltam a nagyapámat módfelett.

Bár nem mondta – biztos sokat szenvedett.

Ritkán mesélt a háborús évekről,

Viszont sokat a paraszti életről.

Sosem láttam van-e neki órája,

Mégis minden hajszálpontos volt nála.

Vele voltam, amikor csak tehettem,

De legjobban a szüretet szerettem.

Ha megérett a szőlőszem szedésre,

A nagyapám naptárába bevéste.,

Szőlőt szedni melyik napon szerencsés,

Nem kellett az időjárás jelentés.

Szeptemberben korai télre mutat,

Mikor húznak dél felé a vadludak.

Tavaszt ígérő alkonyat van

Én Rád gondolok szüntelen

S valami lángolás, úgy érzem

Lobot vet újra szívemen

Lehet, hogy más szebben leírná,,

Üsse kő én nem kesergek

Írok inkább, azért is írok

Egy akármilyen kis verset.

Ez ósdi forma, ócska rímek

Talán nem bántják füledet

Ha mégis, akkor nézd el nékem,

Hisz tiszta szívből született

Mert ma oly érzelmes az este

Valami feléd űz, kerget

S arra biztat, hogy mégis írjak

Csak egy egyszerűcske verset.

Háromszor huszonöt

Huszonöt év a legszebb kor tán
Tele égető lázas vággyal
Apró vétkek, mit senki sem bán
Fűszerezve bús magánnyal.
Lágyan ringató gyengédséggel.
Én ezt már háromszor megértem.

Huszonöt év a legjobb gyógyszer
Fájó mellékhatások nélkül
Amikor még sok-sok csók kell
S a szív boldogságra készül
Telve álmodozó reménnyel,
Én ezt már háromszor megértem.

Huszonöt év, az ölelésben
Meghallani a másik vágyát
És egy titokzatos érzésben
Megérezni szívdobbanását.

Ó, de sokszor kívántam a szabadságot
kisgyermekként célba vettem a világot,
bánatomban bizony én világgá mentem.
Kapuból a gúnár visszazavart engem.

Ahogy a kisfecske elhagyta a fészket,
hogy szabad lehessen, gondolt egy merészet,
kiugrott belőle, szabadságra vágyva,
de a földre esett, még nem bírta szárnya.

Ikarosz is készített magának szárnyat,
hogy kielégítse a szabadság-vágyat,
csakhogy örömében közel szállt a Naphoz,
megolvadt a szárnya, amit felragasztott.

Fekete eper

Pyramus és Thisbe egymásba szerettek,
de szüleik miatt társak nem lehettek.

Úgy döntöttek, a lányt egy herceghez adják,
míg el nem jön éret, világtól elzárták.

A fiú párja meg legyen előkelő,
szerintük szerelme könnyen felejthető.

De a két szerelmes ezt el nem viselte,
egymást ezek után még jobban szerette.

Elhatározták, hogy éjszaka kiszöknek,
s a városfalakon túl majd összejönnek.

A találkozóhely egy eperfa lenne,
Hívójele lesz e szép fehér gyümölcse.

Becsület

Becsületet nem csak embertől tanultam,

Volt előttem néhány követendő példa,

De mikor gyermekként disznópásztor voltam,

Megtudtam, milyen a disznók jó szándéka.

A disznócsordára azt mondjuk, hogy csürhe,

Pedig hát a disznó nagyon tiszta állat.

Rühes, sovány süldőt falkában nem tűrte.

Volt köztük egy ilyen, többi kiutálta.

Ez a koszos malac külön legelészett,

Hogy ilyen volt szegény, szégyellte a konda.

Én csak csodálkozva néztem az egészet,

Hogy ilyen létezik, nem gondoltam volna.

Valahol messze Afganisztánban
az volt a szokás minden családban,
a férj ment elől csak egymagába
s a nő pár lépéssel ment utána.

A nők ez ellen sokat küzdöttek
bár ősi szokás, végül is nyertek.
Régi hagyomány most már nem átok
nincsenek ilyen korlátozások.

Mégis azt látom ugyanúgy mennek
férjet az élen a nők követnek.

Kérdezem őket, ezt miért hagyják?

Az ok egyszerű  -  TAPOSÓ AKNÁK!

Nem akadok fenn, itt a tanulság
a nők még ott is maguktól tudják
hisz a világon kell, hogy akadjon
minden férj mögött egy eszes asszony!

      Gyógyulás

Csak fekszik az ágyon erőtlenül
a javulásnak nem látni jelét,
most már minden gyógymód előkerült,
az orvos csalódott, rázza fejét.

Betege semmire nem reagál,
úgy tűnik teljesen elhagyatott,
mozdulni sem tud, ereje nincs már,
az életből mindent így feladott.

Az orvos másnap is rázza fejét,
de most az őt ért meglepetéstől,
ágyán ülve találta betegét,
semmi sem látszott a betegségből.

Mi történt Önnel? – kérdi az orvos,
már teljesen feladtuk a reményt,
történhetett  tán valami fontos,
amitől visszanyerte erejét?

Úgy döntött egy csapat béka
versenyezni kellene,
ki ér először a célba,
cél a torony teteje.

El is kezdődött a verseny,
a sok néző figyelte.

Azt, hogy valaki felérjen
senki el nem hihette.

Nagyon magas ez a torony,
erre mászni fárasztó,
erős láb kell ide nagyon,
nem is békának való.

Néhány béka fel is adta,
hallván ezt a beszédet.
És a közönség csak mondta:
nem való ez tinéktek!

Kezdtek is lemaradozni,
egyre többen feladták.