Néhány kollégámtól szemrehányást kaptam, hogy miért nem írok a nőkről.
Előbb-utóbb elő kell hozakodnom ezzel a témával is.  Annál is inkább,  mert ebben az időszakban  (18-20 évesen),  állandóan szerelmes voltam, csakúgy, mint a hasonló korú többi fiatal.
Meg kell említenem öreganyámat, aki ha élne elmondhatná, hogy legalább negyedévenként bemutattam neki egy kislányt azzal a megjegyzéssel, hogy ez most már az igazi.
Nem hitte el, sőt azt mondta:  nem érem én meg fiam, hogy te megtaláld az igazit.

Azt már említettem, hogy vonatfékezőnek vettek fel a MÁV-hoz 1957 december 5-én.
Ehhez a munkakörhöz nem kellett sokat tanulnom, könnyen levizsgáztam, úgyhogy az oktatóban két hétnél többet nem töltöttem.

A Vezénylőtiszt,  Keresztes János bácsi, A. Gyula bácsi mellé osztott be, felügyelet alá, hogy gyakorlatban is elsajátítsam a teendőket.

Hétfői napon reggel jelentkeztem a Vezényletben.

Itt kell elmesélnem, hogy a győri állomás épületét ebben az időben építették.

Az eset még abban az időben történt, amikor a vasúti értekezés nagyon fontos, szinte egyetlen eszköze a Morse-távíró volt.

Samuel Morse (1791-1872) - eredeti foglalkozása festő - a saját maga által alkotott    morzeábécével továbbított kódolt üzenetet 1844 május 4-én Washingtonból Baltimoreba (80 km). Első üzenete:What Hath God Wronght! - Mit alkotott az Isten!

Amikor a vasúthoz jöttem, az első szakvizsgák közé tartozott még a Távirda-vizsga.     Ehhez nemcsak a morze ábécét kellett nagyon megtanulni, hanem rengeteg gyakorlás is kellett a távírógép kezeléséhez.