Nagyon szerettem a kocsifelírói,  számadáskezelői munkát. Semmi megerőltetés, csak figyelni kellett, hogy mi érkezik az állomásra és mi megy el tőlünk.
Az okosok azzal hitegettek bennünket, hogy egyre könnyebb lesz ez a munka. Nem kell kimenni felírni az érkező és az induló vonatokat, mert a Bejárati jelzőnél lesz egy kamera, ami lefényképezi a vonat összes kocsiját, ami érkezik, egy másik pedig azokat, amelyek elmennek.  Nem akartuk elhinni, hogy valamikor lesz ilyen.

A  II. számú szolgálati helyen nem sok felügyelet alatti szolgálat kellett.
Egykettőre beosztott a főnök térfelvigyázónak. Két váltókezelőm volt.
Kellett is ennyi ember, mert helyszíni állítású váltóink voltak. 26 váltónkból négy átszelési
(mi úgy hívtuk angol váltó), amelyek sokkal több erőt igényeltek átállításuk során.
A gondozásuk is legalább kétszer annyi időt igényelt, mint az egyszerű váltóé.

A cigaretta nálam is úgy jelent meg , mint bárki másnál.  Gondolom én.
Úgy 10-12 éves lehettem. A hasonlókorú unokatestvéreimmel rengeteget játszottunk együtt Pápán.  Nem messze a lakásunktól volt egy tó.  Jó piszkos volt, de lehetett benne fürödni és horgászni is (akinek volt hozzá türelme).
Egyik délután az egyik unokabátyám, aki egy évvel volt idősebb nálam (öccse pedig egy évvel fiatalabb, a huga , aki mindig velünk tartott, annyi idős volt, mint én) valahonnan szerzett cigarettát.  Valószínű az apjától lopta, de nem árulta el.