Győrben a Személypályaudvart  (a civilek elnevezése szerint a Nagyállomást) 1957-58-ban
adták át. Az állomásépületet, a Szigetperonokat (perontetőkkel) és az aluljárókat.
Ekkor az aluljárók a Belváros felől a bejárati (pénztárak) és a kijárati (ruhatári) oldalról a hetedik vágányig voltak járhatóak.  A kijárati oldalon levő aluljárót - hosszas huzavona után -  csak a hetvenes években nyitották meg Nádorváros felé.
Volt (illetve van is)  még egy aluljáró, amelyiken a poggyászosok, postások tudtak volna a targoncáikkal és pótkocsijaikkal közlekedni.  Minden peron végén van egy liftakna, amelyiken az aluljáróból fel lehetett volna hozni a targoncát lifttel.

           Minden közösségben előfordul, hogy valakit kiszemelnek a többiek és a tréfák, viccek célpontjába helyezik.
Előfordul, hogy az áldozat nem ugyanaz a személy, hanem alkalmanként változhat.
Ilyen alkalom lehet a házasságkötés, (gyermek  esetleg unoka) születés, de akár a szeretett footballcsapat veresége is.

Az 1960-70-es években még volt Vasúti rendőrség.  A rendőrörs kinn volt az állomáson és egy-két vasúti rendőr mindíg szolgálatban volt.  Nagyon sokszor segítettek a renitenskedők megfékezésében.

Ma már nem kötelező a katonaság.

Amikor én sorköteles voltam, még kötelező volt. 
Olyannyira, hogy a katonai idő 27 hónap volt.  Sokan féltek is tőle.
Egy részük azért, mert ez a két és negyed év nem volt leányálom. Kiesés volt a munkából.
A vasútnál ez az idő arra is elég volt, hogy valaki a megszerzett szakvizsgáját "elveszítse".
A munkaidő két éves megszakítása ugyanis azzal járt, hogy új szakvizsgát kellett tenni, mielőtt újra felvehette volna a munkát.  Márpedig a szakvizsga megszerzése elég sok tanulással járt, mert például egy Forgalmi vizsgához 10-12 Utasítást kellett megtanulni.