Csodáltam a nagyapámat módfelett.

Bár nem mondta – biztos sokat szenvedett.

Ritkán mesélt a háborús évekről,

Viszont sokat a paraszti életről.

Sosem láttam van-e neki órája,

Mégis minden hajszálpontos volt nála.

Vele voltam, amikor csak tehettem,

De legjobban a szüretet szerettem.

Ha megérett a szőlőszem szedésre,

A nagyapám naptárába bevéste.,

Szőlőt szedni melyik napon szerencsés,

Nem kellett az időjárás jelentés.

Szeptemberben korai télre mutat,

Mikor húznak dél felé a vadludak.

Az éjszakák, ha ilyenkor melegek,

Ezek bizony jó finom bort érlelnek.

Kisasszonynap jó a dió verésnek,

És ez a nap hajtja el a fecskéket.

Máté napi tiszta idő kedvezhet,

Azt jelenti, esztendőre sok bor lesz.

Vencel napja legjobb nap a szüretre,

Beérett a nyári munka gyümölcse.

Család minden tagja szépen beosztva,

Szedés zöme marad az asszonyokra.

A férfiak, betartva a szertartást,

Kiosztották a reggeli pálinkát.

Tudván, hogy ez nagyon jó értágító,

Sőt muslincákat is eltávolító.

Tudták, hogy a napnak van még ereje,

Ha tehették vonultak a pincébe.

Tanítgatták egymást szépen bort inni,

Első szabály, hogy nem szabad vedelni,

Hörpölgetni, kortyolgatni kell a bort,

Mert a szüret hírét beárnyékolod.

Időnként fel kell jönni a pincéből,

Ne szakadjunk el a szüretelőktől.

Délután már kezdődhet az éneklés,

Növeli az összetartás érzését,

Jótékonyan hat a tüdőre, szívre,

Sőt a seregélyek is elrepülnek

Ha vitázni akar veled valaki
óbort igyon és az majd leteríti.
Reggel tükörbe nézve ne ijedj meg,
Ha piros orrú szörnyet pillantasz meg