A királyon erőt vett a búskomorság

Bárhol nősült volna, elutasították.

Igaz, hogy már három házasságon túl volt,

De csakis azért lett így, mert kegyetlen úr volt.

Első feleségnek azért kellett menni,

Mert sehogyan nem tudott anyává lenni.

Másodikat azért küldte a vérpadra

Mert úgy vélte, nem ő gyerekének apja

A harmadik szép volt, mint a rózsabimbó,

Gyorsan kiderült, hogy ő is csak halandó.

Mikor ugyanis a gyermekét megszülte,

Hát bizony az anya meghalt a műtétbe.

Az özvegy király most azon búslakodott,

Akárhol volt kérő, csak kosarat kapott.

Bár,  királynak akad, akit sanyargathat

De erre  legjobb a feleség mégiscsak.

Ekkortájt jutott egy festő műtermébe,

Ez a festő volt az udvari festője,

Aki szeretett az úr kedvében járni,

Hisz a pártfogója mégsem volt akárki.

Most is éppen egy fiatal leányt festett.

Megnézte a király.  A szája nem tetszett.

Mivel a festőnek jó volt az ecsetje,

Olyan szép lett a száj, mint egy nyílt cseresznye.

De most meg a füle nem sikerült jónak,

Úgy elálltak, mint egy hatalmas kancsónak.

Másnapra a fülek nagyon szépek lettek.

De most meg az orra, miért olyan töppedt?

A festője azt is szépen helyrehozta,

A szemöldökét is keskenyebbre vonta.

S hogy a szépítésben idáig elértek,

A csúnyácska lányból gyönyörű tündér lett.

Bárcsak ne lenne oly marhahús-szín arca,

Azt is átfestették szép alabástromra.

A király csak nézte:  Ki ez az istennő?

Ez bizony csak szomszédjából, a hercegnő.

A király haza is vitte a szép képet.

Másnap el is indított egy küldöttséget.

Egyenesen át a clevei herceghez,

Hogy a lánya kezét magának kérje meg.

Sőt kancellárjára nagyon ráparancsolt,

Hozza is magával egyből a menyasszonyt.

El is hozták szépen.  Ám mikor meglátta,

A festőt azonnal pokolra kívánta.

Olyan csúnya volt, hogy borjúnak nevezte.

De szavát adta, így feleségül vette.

Reggel azonban az lett az első dolga,

Hogy a parlamentet gyorsan összehívja.

Kimondatta velük:  A házasság semmis!

De ehhez bármilyen indok is kell mégis.

A válást az apa nem is ellenezte

Hisz a hercegnő már rég el volt jegyezve.

Hat éves korában, bár nem is sejtette,

Hét éves lotharing herceg eljegyezte.

A király, mivel ő lovagias ember!

Ilyen ősi frigyet szétbontani nem mer!

Így a hercegnőnek, ki Clevei Anna,

Egy napig tartott csak ez a házassága.

S a festő, Holbein, -  nem saját kedvéből -

Így esett ki nyolcadik Henrik kegyéből.