Egyetlen érzés mindent elhomályosít. Egyetlen hang mindent elsüketít. Egyetlen szó mindent eltakar. Mégis: érzésen, halláson,beszéden át vezet az út.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/

   "Nő vagyok", sugározza a virág; "virág vagyok", sugározza a nő.

"Férfi vagyok", sugározza a termő fa törzse; "termő fa törzse vagyok", sugározza a férfi.

   Ha faggatni akarod: a rózsa eltűnik illata, színe, formája mögött; a gyümölcsfa kitárul. Ha élvezni akarod: a rózsa kitárul; a gyümölcsfa eltűnik gyümölcsei mögött.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/

   Mindenki pokollal táplálkozik, még akkor is, ha menny felé növekszik.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/

   Fényes arc néz az erdő-borította völgyre. A tengerszem asszonyként felel.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/

    Hogy míly tökéletes-ragyogású az élet minden dolga, csak az tudja

igazán, aki már nem óhajtja őket. Egy rablógyilkos, mikor irgalmatlanul végez áldozatával: oly közösségben van vele, mint még az ágyasa sem, soha;anélkül, hogy tudná, nem az áldozatát öli meg, de önmagát; aki ezt felfogja, nem iszonyodik tőle, hanem megtelik áhítattal. Vagy gondolj a kufárra, ki rakásra gyűjti a pénzt, mintha a felgyűlő vagyon valahová vezetne, valahol elegendő volna: a

lehetetlennel harcol, egy parány szembeszáll a mindenséggel.

   Jobb a hegyen lakni, mint a völgyben. De mílyen gazdag a völgy is,

lelkem, mílyen gazdag.

   Egy alkalommal egy fiatal szekerest figyeltem, nem a szememmel,csak a fülemmel, mert deszkafal volt köztünk. Régebbről ismertem őt:tizenhat éves legényke, együgyű, tele az érzékek gabona-szín derengésével, mely valami ronthatatlan vígsággal öntötte el; amit

megkívánt, ellopta, ha tehette, anélkül, hogy cselekedete rákérgesült volna; a szigorú hatalom tőle éppúgy nem kérdezte, mit honnan és miért vett, mint a madártól.

   A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést,és nem az, aki látja a tengert.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/

   Az egyéniségétől megszabaduló ember közös az Istennel. A mindentudóval, mindenhatóval, mindenütt-jelenvalóval.

   Az egyéniségétől megszabaduló ember nem úgy mindentudó, hogy meg

bírná mondani, mennyi pénz van egy csukott pénztárcában, s hogy a

holnapi hírlapot már ma ismerné, s hogy akármílyen kérdésedre biztosan

tudna felelni. Ami az embereknek mindentudásként tűnne: véghetetlen

adat-tár; a mindentudás nem halmaz, csak éppen annak tudása, mely az

"egy"-nél is egyszerűbb.

   A teljességet elérni végtelenül könnyű és végtelenül nehéz. Oly könnyű és oly nehéz, mit ezt a három szót kimondani hazugság és öncsalás nélkül: "Teljesen tiszta vagyok." De vannak, igen kevesen,egyszerű szegény emberek, kik anélkül, hogy törekedtek volna rá és anélkül, hogy tudnának róla, a teljességet birtokolják. Minden

érzésük, gondolatuk, szándékuk tiszta, minden jó nekik úgy, ahogy éppen kinálkozik; ha veszíteniök kell, vagyontárgyat, egészséget,családtagot, életet: abba is nehézség nélkül belenyugodnak.

   Irmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak. Mert ahogy előbbre törtetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadban.

   Ne törekedj kiválóságra. Ez azonban nem jelenti, hogy képességeidet

elhanyagold. Önmagadban akkor jutsz előbbre, ha képességeidet mennél

teltebbé s összecsengőbbé teszed; mindegy, hogy képességeid mekkorák:

fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.

   Képességeid a paripák, melyek a végső házig visznek; de a házba

csak úgy tudsz belépni, ha fogatod kívülmarad.

   Akinek elvei, vagy tehetségei vannak, általuk kiválónak érzi magát;aki egy szemétdombot összekapart magának, vagy akit dicsérnek,kiválónak érzi magát. Ismerd fel, hogy a fülemüle jól énekel, a kutya jól ugat, a bárány jól eszi a füvet, az ember a bárányt és a fű az emberhullát: minden a helyén van, minden tökéletesen táncolja a maga

táncát és kiválóság nincsen.

   Az összhang teljes és megzavarhatatlan. A sok külön-levőnek mind önálló igényei vannak, melyek az összhangot megzavarnák: ezeket a

haláltánc körforgása hozza összhangba.

   Ne kivánd azt, amit általában hírnévnek, dicsőségnek neveznek: mert a híres emberek kirakatban tarkállanak, mint egy halom sütemény s a kiváncsiság légy-felhőként lepi és mocskolja őket; a hírnév nem dicsőség, hanem nyomoruság és megaláztatás.

   Ne kivánd azt, amit általában örök hírnévnek, halhatatlanságnak neveznek: mert semmit sem érsz vele, ha emléked holtod után is megmarad a jövő nemzedékek emlékezetében, mint összeszáradt múmia a piramisban.

   Aki a teljességet elérni akarja: a legmakacsabb akadék, mely

bogáncsként rácsipeszkedik: a hiúság. A teljességhez tudatosan közeledő ember kiválónak, felsőbbrendűnek érzi magát. S amíg felsőbbrendűségi érzése megvan, egyénisége nem bír szétoldódni, hiszen felsőbb- vagy alsóbb-rendű csak az egyén lehet, a teljességben nincsenek különbségek. A teljességhez vivő út nem a kiválóaké, hanem minden külön-levőé: ezen az úton halad valamennyi, ha nem is tud róla.

   Valahányszor mentesülni tudsz körülményeidtől: határtalan

ragyogásként kibontakozik benned a végleges állapot, melyben azonos az

élet és halál.

   A végső ajándék: mozdulatlan tánc, ízen-túli édesség, mely semmivel

sem mérhető.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/

  Az értelem úgy gondolkozik, hogy a gondolatokat szó-sorozattá öltözteti. Aki értelme mögé, a végtelen áramok világába hatol, itt más gondolatformához jut, mely "angyali értelem"-nek nevezhető: a lelki tartalmak nem szavakként, hanem álló és mozgó alakzatokként jelennek meg egy másvilági térben; itt nem vidám, szomorú, kellemes,kellemetlen gondolatok vannak, hanem gömbölyded, szögletes, sima,redős, egyszínű, tarka gondolatok. Megnevezhetetlen élesség és

tompaság, ragyogás és homály együttese borít mindent, mely leginkább"hangtalan zené"-nek nevezhető; ez az angyalokból áradó zene, a szférák zenéje.

   Aki a személye mögötti végtelen áramokhoz hatol, lassanként

észreveszi, hogy testi érzékszervei sajátságos módon megtoldódtak.

Akire szemeddel, füleddel, vagy bárhogy, erősen ráfigyelsz, annak

alkata és jelen-állapota szinte tükröződik benned, s a futó, vagy

tartós jelenségeké is. Ha valakivel beszélsz, nem csak a szavait fogod

fel, hanem azt is, mi lényéből árad; s azt hiszik, hogy gondolatolvasó vagy. És mindaz, ami benned így tükröződik, mintha szines volna;nemcsak a szemed lát szineket, de egy belső, rejtett szemed is.

   Az állat-, növény-, ásvány-fajok angyalai és ördögei: a tündérek,

manók. Nem lények; nem az időben, hanem a változatlanban vannak.

   Figyelj meg egy fölrebbenő verébcsoportot: ami a szárny-

zizzenésükben nem a természeti hang, de valami édes együgyüség: ez a

verébcsapat tündére. Vagy figyelj meg egy diófát: ha tépázod,

kelletlenül és viszolyogva adja gyümölcsét; s ha szeliden,

tisztelettel közeledsz hozzá, szívesen adakozni kezd és megpillantod a

lefosztottnak látszó alsó ágakon a leg-elérhetőbb és addig észre nem

vett diókat: ez a diófa tündére.

   Ha bensőd tartalmait elrendezed; ha különválasztod magadban

személyed változó, múló elemeit és lényed változatlan, örök világát: a

múló elemek úgyszólván tárgyakként, növényekként, állatokként

mutatkoznak előtted, s az örök világ tényezőivel érintkezni tudsz.

Egyszercsak észreveszed magányodban, hogy száj és fül használata nélkül valakitől tanulsz; és eleinte nem tudod, hogy képzelődsz-e,

vagy egy testtelen lény ereszkedett le hozzád. Láthatatlan tanítód nem

káprázat, nem is hozzád-ereszkedett szellem, hanem a személyed alatt

rejlő végtelen áramok valamelyike.

   Bontsd szét személyedet és beléd tódul a világ.

   Bontsd szét a személyeddé vált világot és beléd tódul a teljesség.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/

NA, PERSZE NEM MI!!!!!!!!!!!!



           Egy asszony egy kisbabával elmegy az orvosi rendelőbe.Az orvos megvizsgálja a babát, megméri a súlyát, és megállapítja, hogy egy kicsit soványka.
       Megkérdezi a nőtől:
       - Anyatejet vagy tápszert eszik a baba?
       - Anyatejet.
       - Akkor legyen szíves derékig levetkőzni - kéri az orvos.
       Megtapintja, megnyomkodja a nő mellét és megállapítja:
       - Érthető, hogy nem lakik jól a kisbaba, hisz önnek nincs is teje.

   Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt saját és mások lelke között. Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak érzéseit és felismeri: "ez is én vagyok"; ha egy kutyát megsimogat,megérzi annak egybemosódó világát: "ez is én vagyok"; ha egy bútort hosszabban érint, átveszi annak tagolatlan csöndjét: "ez is én vagyok". Saját lelke már nem csak az övé s mindennek lelke az övé;minden átlátszó, mintha kristályból volna; egyszerre mérhetetlenül gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma örömmel tölti el a munka,pihenés, társaság, magány.

   Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül hogy csoda

történne.

   Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni, illetve élet-fölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe (itt az "én"és "más" szét nem választható): vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba, "csodákba" ne keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori

önvizsgálat a védelem. Sehol olyan szükség éberségre és józanságra,

mint itt, ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.

   Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz

azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van

olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni

bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/

   "Add vissza mértékét az embernek." Vedd imádba.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/

   A teljes-idő mása a jelenség-időben: az eszme-idő. Egy ember élete az eszme-időben nem a születéssel kezdődik és nem a halállal végződik.

Homályos, felelőtlen perceid az eszme-időben mindig "ifjúkoriak",érett, felelős perceid pedig "öregkoriak", független attól, hogy húsz, vagy hetven éves korodra esnek-e.

   Az eszme-időben az egy-ember élete mindig a gyarlóbbtól a különb felé halad, az emberiség élete pedig a különbtől a gyarlóbb felé. Mert mindig csak az egy-ember emelkedik az életbeli állapot fölé; az emberiség egésze alaktalan tömeg, mely elsötétül.

     Tapasztalod a napok és évszakok váltakozását: ez a külső idő, melyet az óra egyenletes mozgásával mérhetsz.

   Tapasztalod személyed testtelen tartalmainak változását: ez a belső

idő, melyhez mérőeszközöd nincsen, a külső időhöz képest hol gyorsan,hol lassan múlik.

   Belső idő játszódik le az állatban, növényben, ásványban is, ahogy változó jelenségeik a változatlan létezésre árnyék-csipkékként rávetődnek.

   Az élettelen erők működésének egymásutánja: világfolyamat-idő.

    Egyetlen pont sem fér el a térben. A tér csak az érzékek részére tűnik határtalannak; tulajdonképpen szűkebb mint a pont.

   Ami határtalan: kiterjedéstelen; ami kiterjedéstelen, abban a végtelen nagyság és végtelen kicsinység ugyanaz.

   Isten nemcsak végtelen nagy, de végtelen kicsiny is: nincs az a parány, melyben teljes-mivoltában benne ne rejlene.

   Isten és a mindenség egyetlen ponton belül van.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/