Tapasztalod a napok és évszakok váltakozását: ez a külső idő, melyet az óra egyenletes mozgásával mérhetsz.

   Tapasztalod személyed testtelen tartalmainak változását: ez a belső

idő, melyhez mérőeszközöd nincsen, a külső időhöz képest hol gyorsan,hol lassan múlik.

   Belső idő játszódik le az állatban, növényben, ásványban is, ahogy változó jelenségeik a változatlan létezésre árnyék-csipkékként rávetődnek.

   Az élettelen erők működésének egymásutánja: világfolyamat-idő.

   Az emberiség egyetemes áramának hullámzása: történelmi idő.

   Ezek mind jelenség-idők, csak a változó és véges tünemények

sorozatából alakulnak. Más természetű a teljes-idő. mely a változatlan, végtelen isteni működést tartalmazza. A világteremtés,világfolyamat és világvég a teljes-időben rejlik; a jelenség-időben a vég nem fog elérkezni soha, ahogy a teremtés nem történt benne semmikor és ahogy a létezés sem fér bele, csak annak számtalan keletkező-pusztuló megnyilvánulása. A jelenség-idő minden percében egyformán jelen van a keletkezés, folytatódás, pusztulás, mint véges mása a végtelen teremtésnek, létezésnek, itéletnek; de a teremtés,fönnmaradás, végitélet nincs meg benne. A jelenség-idő nem végtelen,mégsincs kezdete és vége, akár a körnek. A teljes-időben a teremtés a kezdet, a fönnmaradás a közép s az itélet a vég, s ezek benne éppúgy egybeesnek, ahogy a pontban egybeesik a plusz- és minusz-végtelen s a kettő közti végtelen távolság. A teljes-idő, mit minden változatlan-

végtelen, pont-szerű; s a számtalan fajta jelenség-idő közelebbi vagy

távolabbi körként övezi.

/Weöres Sándor:A teljesség felé/